"Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."

(OSHO)

A női és férfi oldal egyensúlya minden egészséges ember, társadalom alapja.

Minden embernek van női és férfi oldala.

A nő egyszerűen ember, míg a férfi meg nem jelenik - akkor nő lesz belőle.

Ez a férfi esetében  is ugyanígy működik.

Amennyiben valódi egyensúlyra törekszünk poláris világunkban  érdemes mindkét "nem"-el számolnunk :

Női oldal:

Ha azt kívánod, hogy kedveljenek a nők, ne áruld el nekik, ne sokat törődj velük, s ne engedd, hogy parancsolgassanak neked.

…A nők, bár önmaguknak sem vallják be, sokkal jobban szeretnek engedelmeskedni, mint parancsolni. Azzal hivalkodnak, hogy egyenlők vagyunk,pedig, szerencséjükre, jól tudják, hogy ők mások. Ha olyanok lennének, mint mi, távolról sem szeretnők úgy őket.

…Nekem alapjában véve sokkal jobb a véleményem a nőkről, mint a férfiakról, csak ezt nem árulom el nekik. Sokkal bátrabbak, keményebben viselik el a szenvedést és halált, több bennük a könyörületesség, és kevesebb a hiúság. Az ösztönük általában biztosabban vezeti őket az életen át, mint bennünket az eszünk, s nem követnek el annyi bolondságot, mint mi.

…A szerelem sokkal többet jelent a nőnek, mint a férfinak, neki mindent jelent. Ez nem is annyira az érzékek dolga, mint amennyire a férfi hiszi. A nő egy csúnya férfiúba is bele tud szeretni, öregemberbe is, ha az fel tudja ébreszteni a fantáziáját. A férfi csak akkor szeret bele a nőbe, ha az felkelti szexuális ösztönét, amely a természet szándéka ellenére a modern férfinál túléli a szexuális képességet. Éppen ezért a szerelemben nincs korhatár; Richelieu még nyolcvanévesen is ellenállhatatlan volt, pedig alig állt a lábán. Goethe pedig hetvenéves korában szeretett bele Ulrike von Lewetzowba.

Axel Munthe: San Michele regénye

A szerző további írásait megtalálod itt!

Kapcsolodó cikkek:

Amikor érzelmek forognak kockán, nincs helye cikizésnek, gúnynak, keménykedésnek, divatos „beszólásoknak” és más hűvös szövegeknek.

A rideg beszéld nem világos, félreértésekre ad okot, és sértheti a társunkat. Amikor 2 ember között érzelmek kavarognak, olyankor a valódi őszinte gondolataink és érzéseink egyenes közlésén kívül minden egyéb félreértés és bántás kockázatával jár.

A ki állandóan ironizál, az valószínűleg érzelmi védekezésből teszi: nem akar túlságosan érintett, elkötelezett – és ezáltal sebezhető lenni.

Pl: „Állj le” – ez úgy tetszhet, hogy hűvös és biztonságos  módja annak, hogy azt mondjam: „Ez egy butaság!”- ám semmiképpen sem az igényeimről szóló, világos üzenet. Afelől nem hagy kétséget, hogy a másik fél valami rosszat mondott vagy tett, de neki esetleg fogalma sincs, hogy mit. Márpedig akit egy ilyen kemény üzenet fülön talál, az nem kockáztatja meg, hogy kérdezősködjön. A végeredmény általában az, hogy megsérted a társad érzéseit, és eltávolodtok egymástól.

(A sorozatok szövegírói megdöbbenteni, nevettetni, szórakoztatni  akarnak és nem félreértéseket elkerülni… Ti azonban szeretetteljes, közeli kapcsolatot szeretnétek építeni, vagy nem? Ez világos, nyílt, egyenes beszéddel érhető el. )

Patty Howel-Ralph Jones nyomán

Kapcsolodó cikkek:

1.  A probléma meghatározása/TG: mindkét fél igényeinek összegyűjtése

2.  Az összes lehetséges megoldás megfogalmazása/TG: ötletgyűjtés

3.  Az összeszedett megoldások értékelése

4.  A legígéretesebb megoldás kiválasztása

5.  A megoldás(ok) végrehajtása

6.  A megoldás(ok) beválásának nyomon követése

-A fánkok azok a pasik, akik után folyik a nyálad… - Csodásak, és harapnivalóak és csoki máz van rajtuk, és ha meglátsz egyet, muszáj megkapnod, és ha nem kapod meg, egész nap csak ez jár a fejedben, aztán csak azért is visszamész érte, hiszen fánk.

-…ezzel szemben a muffinok csak hevernek ott, csupa dudorral, mind ugyanúgy néz ki, és nincs rajtuk csoki máz… És bár a muffinok lehetnek kitűnőek…, mégsem fánkok.

- Szóval a fánk jó…

- Igen, egy éjszakára… de másnap reggel már nem olyan frissek, a csokimáz teljesen ráragad a zacskóra és valami vizenyős cucc van rajtuk és ragacsosak és rémesek. A fánkot nem tartja meg az ember másnapra.

- Ahá!...De a muffin…

-…valójában finomabb másnap… A muffin hosszútávra szól és mindig finom. Hiányzik belőlük a fánkok "Úristen- muszáj –megszereznem" csábereje, de az ember másnap még mindig kívánja!

Jennifer Crusie: Szerelmes szélhámosok

Kapcsolodó cikkeket találsz itt és itt!

Jennifer Crusie további írásaiból:

A tisztelet nem félelem és nem bámulat; a respektus szó gyökerének (respicere =
megnézni) megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének.

Tiszteletben tartani annyi, mint azt akarni, hogy aszerint fejlődjön és bontakozzon ki, amilyen. A tisztelet tehát kizárja a másik ember kihasználását. Azt akarom, hogy a szeretett lény a maga kedvére és a maga módján fejlődjön és bontakozzon ki, nem pedig abból a célból, hogy engem szolgáljon. Ha szeretem a
másik személyt, akkor egynek érzem magamat vele, de azzal, aki ő, és nem azzal, akinek lennie kellene, hogy használni tudjam.

Nyilvánvaló, hogy a tisztelet csak akkor lehetséges, ha én magam független vagyok; ha megállok a lábamon mankó nélkül, anélkül, hogy bárki mást elnyomnék és kizsákmányolnék.

Tisztelet csak a szabadság alapján létezik: "l'amour est l' enfant de la liberté",
ahogy egy régi francia nóta mondja; a szerelem a szabadság gyermeke, sohasem az uralkodásé.
Tisztelni csak azt tudjuk, akit ismerünk; a gondoskodás és a felelősség vak, ha nem vezeti az ismeret.

Cserháti Zsuzsa: Boldogság gyere haza...

"Játszom és titok, hogy félek, látszom és nem vagyok látható"

Részlet Cserháti Zsuzsa egyik dalából

"Milyen ember volt Cserháti Zsuzsa? páncélban járt, mert túl sebezhető volt. Ez a páncél gyakran durva, de egészen kifinomult humorból és rengeteg tüskéből alakult ki az évek folyamán."(Horváth Attila a "nagy visszatérés" szövegírója)

"Mivel pszichéje nem volt mindig rendben, hatalmas napi sikereit is elfedtette egy-egy kisebb buktató... "(Payer András)

"Félt, hogy a környezetében bárkiről kiderülhet, hogy valójában az ellensége." (Mózes Mária)

"A depresszió az elhízásban is nagy szerepet játszott. Hiszen egy depressziós embnernek sötét, negatív gondolatai vannak, s amikor eszik, van legalább egy bizonyos testi öröme, addig jól érzi magát.És ha egy következő sötét pillanatban ismét jól szeretné érezni magát, kimegy a konyhába , és megint eszik valamit." (Prof.Dr.Pados Gyula)

"A férfiak dominálni akarnak. Ez a nemük lényege; és vannak nők, akik sóvárognak rá, hogy uralják őket, és ez a tulajdonság az, ami erősen vonzza a férfiakat."

Victoria Holt

Eredeti nevén Eleanor Hibbert-ről angol nyelven többet is megtudhatsz  itt !

További gondolatok a szerzőtől itt!

A jelenkori nyugati társadalomban is a csoporttal való egyesülés az uralkodó módja az elkülönültség leküzdésének.
Olyan egyesülés ez, amelyben az individuális én nagymértékben megszűnik, és ahol a cél a nyájhoz tartozás. Ha olyan vagyok, mint mindenki más, ha nincsenek olyan érzéseim vagy gondolataim, amelyek megkülönböztetnek, ha szokásaim, öltözködésem, eszméim a csoportmintához alkalmazkodnak, meg vagyok mentve; megmentve az egyedüllét ijesztő élményétől.

A parancsuralmi rendszerek fenyegetéssel és erőszakkal idézik elő ezt az alkalmazkodást; a demokratikus országok ösztönzéssel és propagandával. A két rendszer közt minden bizonnyal van egy lényeges különbség. A demokráciákban lehetséges a nonkonformizmus, és valójában soha nem is hiányzik teljesen; a
totalitárius rendszerekben legfeljebb arra számíthatunk, hogy néhány rendhagyó hős vagy mártír megtagadja az engedelmességet.

De e különbség ellenére a demokratikus társadalmakban nyomasztó méreteket ölt a konformizmus. Az ok abban a tényben rejlik, hogy meg kell találni az egyesülés valamilyen módját, és ha más vagy jobb mód nincsen, akkor a nyájjal való egyesülés konformizmusa lesz az uralkodó. Csak akkor érthetjük meg a különbözéstől való félelem hatalmát, a félelmet attól, hogy csak néhány lépésnyire is elkóboroljanak a nyájtól, ha megértjük, hogy milyen mélységesen
mély az emberekben a szükséglet, hogy ne legyenek elkülönülve.