"Egyes kényszeres rohamoktól szenvedő embereket egyáltalán nem vonz a csokoládé, annál inkább más cukros édességek. Számukra a cukorkák, kekszek, fánkok, jégkrémek, torták, sütik és édes üdítők olyan csáberővel rendelkeznek, hogy nehezen vagy egyáltalán nem képesek ellenállni elfogyasztásuknak, így számukra ezek egyike válik kényszeresen fogyasztott étellé.

   Egyik kliensem, Sylvia, gyengéje a fánk volt. Minden reggel megállt a fánkosnál, azzal a kifogással, hogy vesz két tucattal a munkatársainak, de mindig ő ette meg a felét, vagy még többet. Sylviának szembe kellett néznie a ténnyel, hogy valójában önmagának veszi a fánkokat, nem a munkatársainak.

   A cukor nagy adag adrenalinnal látja el a testet, és eufórikus érzéseket, magas energiaszintet vált ki. A szárnyalás hamar véget ér azonban, és hirtelen zuhanásba fordul érzelmi és energetikai szinten egyaránt. Ekkor újra kezdődik a vágy, de már még több cukor után.

   Az édes desszertek egy másik összetevője a szénhidrát, ami szintén hangulatmódosító anyag. A szénhidrátok az agyban aktiválnak egy szerotonin nevű vegyületet, amely nyugtató hatású, és csökkenti a depressziót. Egyes emberek érzékenyebbek a szénhidrátok által kivált szerotoninra, mint mások.

   Egy tanulmány szerint ugyanakkora adag szénhidrát egyes embereket idegessé tesz, míg másokat megnyugtat. A cukros desszertek, torták, kekszek és sütemények általában több szénhidrátot tartalmaznak, mint a csokoládés ételek.

   Kémiai adottságaidtól függ, hogyan reagálsz a szénhidrátokra. Mivel a nap különböző szakaszaiban mindenkinél más és más az agy kémiai összetétele, ahogy hangulati választásaik is különböznek – vannak, akik a nyugalmat szeretik, míg mások energikusak szeretnek lenni -, érthető, hogy mindenki másik ételre kattan rá.

   Ez csak egy magyarázat arra, miért szereted a cukros ételeket."

Doreen Virtue