A félhold fakó fényében (Germanus Gyula)


"A török kulturális átalakulás késztette két francia nyelvű tanulmány megírására: La civilisation turque moderne (A modern török civilizáció) és a Pensées sur la révolution turque (Gondolatok a török forradalomról 1928), amelyek a törökországi átalakulásokat és Kemál Ata Türk török történelembeli szerepét ismertetik. Ezen írásainak köszönhette az új török kormány meghívását 1928-ban. Ez alkalommal azonban csalódnia kellett ifjúkori Törökországában; úgy érezte, a mind gazdaságilag, mind szellemileg fejlődő ország egyre inkább európanizálódik (gondoljunk többek között a latin betűk bevezetése, az európai ruházat terjedésére), felveszi a nyugati világ hajszolt munkatempóját és ezzel a török nép veszít kultúrájából, identitásából, keleties fényéből..."

Életében mindig jó egészségnek örvendett, ennek köszönhette alkotóerejét és hosszú életét. Gyermekkorában alacsony, vézna kisfiú volt, mindig csúfolták ezért. Talán pont emiatt választott olyan sportokat magának, amelyekben megmutathatta ügyességét, gyorsaságát, küzdeni tudását, kitartását, olyan sportokat, amelyek a test és a jellem erőpróbái. Ilyenek voltak a vívás, az ökölvívás, az úszás, de legfőképpen a lovaglás. Fiatal tanár korában Angliában részt vett falkavadászatokon, ekkor tanult meg lovagolni. Törökországot is lóháton járta be, miután kiutasították Isztambulból az ifjútörök forradalmárokkal való kapcsolatai miatt. Második zarándokútján is arab telivérekkel vágtatott a sivatagokon át. Lovagolt versenyeken, vadászatokon, cirkuszban. Egészen 81 éves koráig lovagolt. "Vívni az olasz vívóbajnoktól, Peregrinitől tanult. A vágások helyeit szégyellve, kapkodva, gyorsan öltözött, hogy senki ne vegye észre -szerinte- ügyetlensége jeleit. A bokszolás nyomait azonban nem lehetett takargatni. Egy reggel a Keleti Akadémiára zöld aláfutásos, duzzadt szemmel ment be. Kunos Ignác igazgató, aki szerette a fiatal Germanust és sok török szöveg megfejtését bízta rá, fejét csóválta. - „De kolléga úr, így nem lehet órákra bejönni! - mondta a jóval idősebb, de joviális tanár kedvesen intő hangján. - De igazgató úr, én tegnap kiütöttem az ellenfelemet! - felelte Germanus.” Mindig fürgén lépdelt, életerős és üde volt. Bár 1956 augusztusában súlyos műtéten esett át, néhány hét elteltével újult erővel vágott neki Egyiptomnak, hogy jelen legyen a Kairói Tudományos Akadémia székfoglalóján. 1973. augusztus 20-án érte az első infarktus. Két hónap elteltével ismét teljesen felépült, és orvosi felügyelet mellett újra munkához látott. 89. születésnapján a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója egy kis oroszlánkölyökkel (neve Zambia) lepte meg, 90. születésnapján pedig az ELTE a Káldy-Nagy Gyula szerkesztette, a The Muslim East Studies in Honour of Julius Germanus című, magyar és külföldi orientalisták, történészek tanulmányait tartalmazó, illusztrált, ünnepi kiadványával köszöntötte. "Állandó félelemben éltem [felesége], de mindig boldogan. Hiszen velem és mellettem volt, szelleme teljében, dolgozva, dupla szemüveggel és nagyítóval, de teljes „szabadsággal”. És nem akartuk elfogadni, hogy a szellem a hanyatló test foglya.”

Germanus Gyula egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. „Két nap választotta el 95. születésnapjától. Egy kívánsága volt, hogy megérje Az arab irodalom története harmadik kiadását. Kívánsága teljesült. A gyors tempóban kinyomott első nyomdai példányt még kezébe vehette.” Angliából postán megkapta a kedves tanáráról, Vámbéry Árminról szóló angol nyelvű kiadványt is, melyhez tucatnyi anyagot küldött. Halála előtt két nappal, éjjel hirtelen megszólalt a régi hangján: „Üzenni akarok! Üzenni akarok!” Kórházi ágyán felesége jegyezte fel utolsó szavait: „Hitem, hogy a világegyetemet erkölcsi erő hozta létre, és az önzetlen szeretet tartja fenn. Szépség és jóság az emberi élet célja. Ez a meggyőződés vezérelt egész életemben, és az a kívánság, hogy a nagy szellem árnyékában jobblétre szenderülve pihenjek meg. A szeretet az élet célja, nem a gyűlölet és a kapzsiság. Életem egyetlen zavartalan boldogsága Katókám volt, az én ihletem. Hálával és szeretettel halok meg, és a túlvilágon várom őt, a nagy szellemek árnyékában. Ott fogok pihenni. Mert az esztétika és etika, a művészet és a jóság az erő, és nem gyűlölet. A halál végső jutalom egy bűntelen élet után, amelyben senkinek nem ártottam. Mindenkin segíteni akartam. A szellem és az igazság érvényesítése az ember kötelessége. A szépséget és a jóságot az emberek társaik javára fordítják. Minden tudomány, ha igaz, hasznos. Az emberi élet célja nem a karrier, hanem a családi boldogság. Mindig a közre, embertársaimra gondoltam, sohasem voltam karrierista. Folytattam tanáraim munkáját, szeretettel és kegyelettel gondolok reájuk…” „Ez volt utolsó üzenete. Utána fáradtan elhallgatott. November 7-én, egy nappal  95. születésnapa után távozott el örökre.

Ajánlott műve:

Germanus Gyula: A félhold fakó fényében

Kapcsolodó írás:

Kedvenc képeim
Stresszoldás

Stresszoldás One Brain módszerrel a III. és XVI. kerületben

Balajthy Gréta Tel: 06 309 323 338

A 3in1Concepts által hivatalosan  meghatalmazott,
nemzetközi okleveles Haladó Konzulens, Haladó Instructor ( Oktató)

Okleveleim, tanáraim 2004-2014

Email: mosoly100@mosoly100.hu

www.mosoly100.hu

Stúdió: Budapest, III.ker (1036) és XVI.ker (1164)

 

Belépés