"A hitbuzgalom biztosíték nélküli szorgalom. A hit nem más, mint amikor az ember kijelenti, hogy előre és látatlanban elfogadja a világegyetem feltételeit és mindazt, amit egyelőre képtelen megérteni. Okkal beszélünk tehát „vakhitről”, mert azzal, hogy elfogadunk bármiféle isteni valóságot, a racionális gondolkodásmódunkat feladva a megismerhetetlenbe ugrunk. Ha a hit racionális lenne, akkor – a definíciója alapján – nem lenne hit. Olyasvalamiben hiszel, amit nem látsz, amit nem értesz, és amire nincs bizonyítékod. Hit az, amikor az ember teljes sebességgel, arccal előre beleveti magát a sötétbe. Ha tényleg tudnánk az összes választ arra, hogy mi az élet értelme, milyen az isteni természet, és mi a lelkünk sorsa, akkor a hitünk nem hit lenne, és nem egy bátor emberi cselekedetről lenne szó, hanem egyszerűen csak egy körültekintő biztosítási szerződésről.

Engem hidegen hagy a biztosítási üzletág. Belefáradtam a kétségekbe, idegesít a spirituális megfontoltság, unom az empirikus vitákat – elegem van belőlük. Nem akarom hallani többé, nem érdekelnek a biztosítékok és az ígéretek. Egyes-egyedül Istent akarom. Azt akarom, hogy Isten bennem lakozzon. Azt akarom, hogy Isten úgy játszadozzon a véráramlatomban, ahogy a napfény bolondozik a víz felszínén."

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz  itt:

Vipassana(IISZ10)

IISZ9