– Ketut, miért ekkora szívás az élet? – kérdeztem a füvesembertől másnap.

Azt felelte: – Bhuta ia, dewa ia.

– Ez mit jelent?

– Az ember egy démon, az ember egy isten. Mindkettő igaz.

Ez a gondolat ismerős volt számomra, van benne valami indiai, a jógában is fellelhető alapigazság.

... az emberben születésekor egyenlő mértékben van jelen a fejlődés vagy a romlás lehetősége. A sötétség és a fény összetevői ugyanolyan arányban találhatók meg mindannyiunkban, de rajtunk, az egyéneken (vagy a családokon, társadalmakon) múlik, hogy milyen irányba indulunk el. A bolygónkon uralkodó őrültekháza nagyrészt annak köszönhető, hogy az ember erkölcsileg képtelen önmagát egyensúlyba hozni. Az eredmény: egyéni és kollektív elmebaj.

– Mit tehetünk a kollektív elmebaj ellen?

– Semmit – nevetett Ketut, de kedvesen csengett a hangja. – Ez a világ természete. Ez végzet. Aggódjon csak a saját őrültségei miatt – csináljon békét magában.

– De hogyan teremthetünk békét önmagunkban? –kérdeztem Ketuttól.

– Meditációval – felelte. – A meditáció célja a boldogság és béke – nagyon könnyű. Ma tanítok magának új meditációt, még jobb embert csinál magából. Úgy nevezik: Négy testvér meditáció.

...A gyereket az első pillanattól kezdve arra tanítják, hogy bárhova is kerüljön az életben, ez a négy bátyó mindig mellette lesz, és megvédelmezi. A testvérek azt a négy erényt testesítik meg, amire egy embernek szüksége van ahhoz, hogy boldog és biztonságos életet éljen: intelligencia, barátság, erő és (ezt igen csípem) költészet. A testvéreket bármilyen kritikus helyzetben elő lehet hívni, és meg lehet kérni arra, hogy segítséget vagy támogatást nyújtsanak.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz itt:

IISZ1