"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."

József Attila: Nem én kiáltok (1924)

*

Gyermekkorunktól fogva mindig „nagyok” szeretnénk lenni: először csak fizikai értelemben aztán egyre több vonatkozásban.

Mikor kicsit túlzásba visszük ezt a magasba törekvésünket előfordul, hogy „pofára esünk”  hogy helyreálljon az egyensúly.

Elég nagy a kockázata annak, hogy ilyenkor nem vesszük észre, hogy a túlzott magasba törekvésünk eredményeképpen kerültünk hirtelen a szokásosnál lejjebbre – könnyen belecsusszanunk az „áldozat” szerepébe boldogtalan énünket, fájdalomtestünket hizlalva .

 József Attila fenti gondolatát felhasználva érdemes játszanunk egy kicsit, gondolatban kipróbálnunk azt is, hogy  milyen „alulról” nézve a világ: egy fűszál, egy virág szemszögéből? Onnan olyat is láthatunk, amit „felülről nézve” lehetetlen megpillantani: a természet számtalan ajándékát: egy harmatcseppet, egy színes rovar kitinpáncéljának csillogását a napfényben… olyasmit, amit „magasról” nem érzékelünk, esetleg rá is taposunk…

Ha képesek vagyunk „alulról” és „felülről” egyaránt megvizsgálni a dolgokat lehetőségünk van arra,hogy reálisabb kép alapján hozzuk meg a döntéseinket, és ennek köszönhetően több örömöt is találhatunk bennük…

 További gondolatokat találsz a probléma felülről című cikkben!