"Az elvonulás célja és témája a turija állapot – a nehezen megfogható negyedik tudatállapot. A jógik szerint a tipikus emberi élmények során a legtöbben három különböző szint között mozgunk – az ébrenlét, az álom és az álom nélküli mély alvás szintjén. Létezik azonban egy negyedik szint is. Ez a szint az összes többi szint tanúja is egyben, az a szerves egységet alkotó tudatosság, amely összeköti a három másik szintet. Ez a tiszta tudatosság egy jelenlét, amely reggel, amikor felébredtél, beszámolót nyújt az álmaidról. Távol voltál, aludtál, de amíg te aludtál, valaki mégis figyelte az álmaidat – ki volt az a szemtanú? És ki az, aki mindig ott áll, és figyeli a gondolatait? A jógik szerint ez nem más, mint Isten. És ha sikerül ebben a szemtanúállapotban maradnod, akkor folyamatosan Isten közelében leszel. Ez pedig csak az emberi tudatállapot negyedik szintjén, a turija állapotban valósítható meg.

...A legtöbb ember, ha életében csak két percre is, de átélt egyfajta megmagyarázhatatlan, véletlenszerűen felbukkanó totális boldogságérzést, amely a külső körülményektől függetlenül jelentkezett. Az egyik pillanatban átlagos halandó vagy, aki éppen csak átvonszolja magát a földi életen, aztán hirtelen – mi a fene? – semmi nem változott, mégis, a kegyelem és a csodálat érzése kavarog benned, lényedet pedig elárasztja az üdvösség. Nincs rá különösebb okod, mégis úgy érzed, minden tökéletes.

Természetesen a legtöbbünk számára ez az állapot csak egy futó pillanatig tart. Mintha valaki incselkedve megmutatta volna a saját benső tökéletességed, hogy aztán szélsebesen visszaejtsen a „valóságba”, ahol nagyot nyekkenve landolsz az összes régi aggodalmad és vágyad kupacán. Az évszázadok során az emberek megpróbálták fenntartani ennek a tökéletes boldogságnak az állapotát mindenféle külső technikák felhasználásával – drogok, szex, hatalom, adrenalin, szép holmik felhalmozása –, de ezek egyike sem nyújt tartós kielégülést. A boldogságot keressük mindenütt, de olyanok vagyunk, mint Tolsztoj emlékezetes koldusa, aki egész életében egy fazék aranyon ült, de fillérekért könyörgött a járókelőktől, mert fogalma sem volt arról, hogy végig egy hatalmas vagyon birtokában van. A te kincsed – a tökéletességed – már benned van. De hogy jogot formálj rá, fel kell adnod az elméd túlbuzgó tevékenykedését és az egód vágyait, és be kell lépned a szíved csendjébe.

...A misztikusok azt vallják, hogy a tökéletes boldogság felkutatása az emberi élet célja. Ezért jövünk a világra, és ezért van értelme az elszenvedett összes fájdalomnak és keserűségnek – mert cserébe lehetőséget kapunk, hogy a végtelen szeretet érzését megtapasztalhassuk. És ha egyszer már rábukkantál önmagádban erre az isteni természetre, vajon képes vagy arra, hogy meg is tartsd ezt az érzést? Mert ha igen, akkor elérted az üdvösség állapotát."

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz itt:

A szavak tengere 2 (IISZ16)

IISZ1