"Életem nagy részében rabszolgája voltam valaminek, hol ennek, hol annak.     Hát akkor mi a szabadság?

Gyermekkorom óta azért harcoltam, hogy kivívjam magamnak és megőrizzem. A szabadság volt legféltettebb kincsem.

Harcoltam a szüleim ellen, akik mérnököt akartak belőlem faragni, én viszont író akartam lenni.

Harcoltam az osztálytársaim ellen, akik folyton perverz tréfáik célpontjává akartak tenni, és rengeteg vérnek kellett kifolynia, hol az ő orrukból, hol az enyémből, és rengetegszer kellett takargatnom anyám elől a sérüléseimet - mert a saját problémáimat nekem kell megoldanom, és nem neki -, míg eljutottam odáig, hogy sírás nélkül tűrjem a verést.

Harcoltam, hogy legyen egy állásom és el tudjam tartani magam, elmentem egy vaskereskedésbe áruszállítónak, hogy ne kelljen tovább hallgatnom a szokásos szülői zsarolást: „adunk neked pénzt, ha ezt meg azt csinálod”.

Harcoltam - igaz, eredménytelenül - a lányért, akibe kamaszkoromban szerelmes voltam, és aki szintén szerelmes volt belém. Elhagyott, mert a szülei meggyőzték, hogy nekem nincs jövőm.

Harcoltam az újságírás rideg légköre ellen, ez volt ugyanis a következő foglalkozásom. A főnököm három órán keresztül várakoztatott, és csak akkor vett észre, amikor szép lassan darabokra téptem a könyvet, amit olvasott. Meglepetten nézett rám, és akkor meglátta, hogy olyan ember áll előtte, aki kitartóan harcol és bátran szembenéz az ellenféllel: vagyis igazi riporteralkat.

Harcoltam a szocialista eszményért, börtönbe kerültem, kiszabadultam és tovább harcoltam, és közben úgy éreztem, hogy én vagyok a munkásosztály hőse - azután meghallottam a Beatles zenéjét, és rájöttem, hogy a rock and roll sokkal szórakoztatóbb, mint Marx.

Harcoltam első, második és harmadik feleségem szerelméért. Harcoltam azért, hogy legyen bátorságom elválni az elsőtől, a másodiktól és a harmadiktól is, mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon. És ez a személy hármójuk közül egyikükkel sem volt azonos.

Harcoltam azért, hogy legyen bátorságom otthagyni az újságírást és belevetni magam a könyvírás kalandjába, holott tudtam, hogy a hazámban senki sincs, aki meg tudna élni az irodalomból. Egy év múlva abbahagytam, miután megírtam több mint ezer oldalt, amelyek igazán zseniálisnak tűntek, mert még én magam sem  értettem őket.

Miközben harcoltam, láttam, hogy az emberek folyton a szabadságra hivatkoznak, holott valójában minél meggyőzőbben érvelnek ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái szüleik vágyainak, egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték, hogy „holtomiglan-holtodiglan” kitartanak mellette, az üzleti mérlegnek, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek, akiknek nem tudták azt mondani, hogy „nem” vagy hogy „elég”, a hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük. Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának, és a luxus látszata látszatának. Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak, csak elhatározták, hogy végigcsinálják - mert valaki meggyőzte őket arról, hogy így lesz a legjobb. És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik, és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben és csak egy kép a tévében, ami mindig be van kapcsolva…"

Mi a szabadság? (Paulo Coelho:Zahir)

Szabadsággal kapcsolatos továbi gondolatokat találsz itt!

Kapcsolodó cikket Csíkszentmihályi Mihálytól találsz itt!

Paulo Coelhotól további idézeteket találsz itt!