A  Nürnbergben készített fótókat megtalálod itt!

Nürnberg lakosainak száma közel 500 ezer fő , ezzel München után Bajorország második legnépesebb városa. A Pegnitz-folyó jobb és bal partján terül el.
A várost említő legkorábbi írásos emlék az 1050-ben III. Henrik német-római császár által kiállított ún. Sigena-okirat, amelyben Nuorenberc (sziklás hegy) néven szerepel. A nürnbergi vár nemsokkal ezután már fontos katonai támaszpontként szolgált. A vár alatti település valószínűleg ekkoriban kaphatott vásártartási jogot. A II. Frigyes német-római császár által 1219-ben kiállított „nagy szabadságlevél“ biztosítja Nürnbergnek a szabad birodalmi város jogait. Egészen 1427-ig várgrófok kormányozzák a várost, amikor is az utolsó várgróf, VI. Frigyes eladja címét „Nürnberg város tanácsának“. Ettől az időponttól egészen a város Bajorországhoz történő csatolásáig a városi tanács határozta meg a város politikai életét.

Sok német-római császár választotta Nürnberget tartózkodási helyéül, köztük IV. Károly is, aki 1356-ban Nürnbergben adta ki a Német Aranybullát, amely tartalmazta azt a rendeletet, mely szerint itt volt köteles minden újonnan megválasztott császár első birodalmi gyűlését megtartani. 1423-ban Luxemburgi Zsigmond a város gondjaira bízta a birodalmi koronázási jelvényeket, amelyeket egészen a XIX. század elejéig itt őriztek. Nagyjából az 1470-1530 közötti időszak számít a város virágkorának. A város gazdagságát kiváló kézművesiparának és a kereskedelem szempontjából kedvező fekvésének köszönhette. Ebben az időszakban Nürnberg Köln és Prága mellett a Német-római Birodalom egyik legnagyobb városának számított.
A harmincéves háború alatt Nürnberg környéke évekig hadszíntér volt. A várost ugyan nem foglalták el, viszont a közelben dúló harcok tartósan gyengítették gazdaságát. A háború után, 1649-ben Nürnbergben került sok az ún. „békevacsorára“ (Friedensmahl), amelynek során a korábban szembenálló felek többnapos vigasságok keretében ünnepelték meg a békekötést.

1796-1806 között drámai események zajlottak. A szomszédos Ansbach helyi porosz igazgatásának nyomására Nürnberg végül alávetette magát a porosz uralomnak, az erre vonatkozó szerződést azonban nem hajtották teljesen végre, mert a poroszokat elriasztotta Nürnberg tetemes adósságállománya. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt a nürnbergi lakosság bizalmatlansága a város egyre korruptabbnak vélt, patrícius családokból álló vezetése ellen. A város így gyakorlatilag a gazdasági és politikai összeomlás szélére sodródott.
1806-ban Napóleon francia csapatai előbb megszállták, majd végül szeptember 15-én átadták Nürnberget a Bajor Királyságnak, amely hamarosan polgári önkormányzatot létesített és beolvasztotta a várost a királyság közigazgatási rendszerébe. A Bajor Királyság ezzel átvállalta Nürnberg horribilis adósságállományát is.
A XIX. század folyamán Nürnberg Bajorország egyik fontos ipari központjává fejlődött. 1835-ben a híres „Adler“ gőzmozdony nyitotta meg az első német vasútvonalat Nürnberg és Fürth között.
Már az 1920-as évek során Nürnberg adott otthont a nemzetiszocialisták első pártgyűléseinek. Nürnbergben azonban az NSDAP mégsem tudta megnyerni a helyi választásokat. A várost ebben az időben elsősorban a liberális DDP kormányozta. Ezzel egyidőben Nürnberg iparvárosként a bajor szociáldemokrácia egyik központjává fejlődött.
Nürnberg a nemzetiszocializmus idején az NSDAP gyűléseinek helyszínévé és a náci propaganda egyik legfontosabb helyszínévé válik. Megkezdődik egy gigantikus, a római Colosseumra emlékeztető pártközpont építése. A „nürnbergi faji törvények“ néven ismert rasszista rendelkezéseket a német törvényhozás 1935. szeptember 15-én, az NSDAP Nürnbergben tartott 7. pártgyűlésének napján fogadta el. Ezzel a nemzetiszocialisták jogi alapokra helyezték antiszemita ideológiájukat. A náci párt központja lévén Nürnberg a második világháború során a szövetséges légierő kedvelt célpontja: 1945. január 2-án célzott légitámadással megsemmisítik a nürnbergi óvárost és igen súlyos károkat okoznak a város egész területén. A károk mértékét az is érzékelteti, hogy a háború után még a szétrombolt város máshol történő újjáépítését is fontolóra veszik a nürnbergi polgárok, akik végül az eredeti helyen történő újjáépítés mellett döntenek.
A 20. században a város a náci háborús bűnösök 1945 és 1949 között lefolytatott pere, a nürnbergi per nyomán lett közismert. A város újjáépítése Heinz Schmeißner városi főépítész irányítása alatt zajlott. Ennek során az eredeti történelmi városszerkezet helyreállítása volt az elsődleges cél. Bár az eredeti épületek szinte teljesen megsemmisültek, a belváros tereit ennek ellenére a középkort és újkor hajnalát idéző épületegyüttesek uralják.

Európa egyik legfontosabb technológiai és tudományos központja.
Ma a városban megtalálható legfontosabb iparágak: az információs és kommunikációs ipar, az energiaipar, az elektronikai ipar, valamint a közlekedési és logisztikai ipar.
Németország első vasútvonala Nürnberg és Fürth között nyílt meg, mely ma is üzemel, de már mint az S-Bahn Nürnberg egyik vonala. Nürnberg Hauptbahnhof egyike Németország legforgalmasabb állomásainak. Innen indul a Nürnberg–München nagysebességű vasútvonal is, melyen egyedülálló módon két nagysebességű regionális járat is közlekedik: a München–Nürnberg-expressz és az Allersberg-Express.

A városban metró is közlekedik, az egyik vonalon ráadásul automata, vezető nélküli szerelvények közlekednek.

forrás:Wikipedia