Ravennáról készült fotókat itt találod!
A város virágkorát akkor élte, mikor Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugat-Római Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.
San Vitale-székesegyház (Basilica di San Vitale): a bizánci, centrális templomtípus, martyreum egy példája. San Vitalis római katona volt Milanóban, aki Szent Agricola-val együtt halt vértanúhalált, az egyik a legenda szerint Bologna-ban (ahol szintén templomot emeltek a két szent tiszteletére). Szent Vitalis ravennai imádásáról az V. századból értesülünk először: a mai bazilika helyén egy oratórium állt. Később született meg a szent katona ravennai mártíromságának legendája, mely alátámasztotta itteni tiszteletét.
A székesegyház 525/534?-547 között épült a Justinianus alapította konstantinápolyi katonamártíroknak szentelt Szent Sergius és Bacchus templom (527) másaként, Maximianus érsek szentelte fel 547-ben. A nyolcszögű belső részben 7-ben karéjos oszlopsorok rajzolják ki a teret. A nyolcadik ad helyet a megnyújtott apszisnak. A karzat arra utal, hogy a nők és a férfiak külön szinten foglaltak helyet. A padlón az eredeti mozaikburkolat részben megmaradt, részben ún. Kozmata-kőmozaik borítja. Az apszisban az 546 után felhelyezett mozaikok I. Justinianust és Theodóra császárnét ábrázolják, a mozaikok az újraegyesített birodalom mellett a vallási egységet, az arianizmus legyőzését is hirdetni hivatottak. A Szent Vitalis templom szolgált Nagy Károly aacheni palotakápolnájának mintájául, mint germán kötődésűnek tartott császári udvari székesegyház.
További infót találsz itt!