Bali vallása egyfajta mátrixelvre épül – egy hatalmas, láthatatlan rácsozat, amely szellemekből, szellemi vezetőkből, ösvényekből és hagyományokból áll. Minden egyes balinéz pontosan tudja, hol helyezkedik el ebben az óriási, megfoghatatlan térképen belül. Már a nevük is – Első, Második, Harmadik, Negyedik – arra emlékezteti őket, milyen sorrendben jöttek a világra, és hová tartoznak. Mario azt mondta a minap, hogy ő csak akkor érzi kiegyensúlyozottnak és boldognak magát, ha mentálisan és spirituálisán is a függőleges és a vízszintes vonal kereszteződésében áll. Ehhez tisztában kell lennie azzal, hogy Istenhez és a családjához viszonyítva hol is helyezkedik el éppen. Erőtlennek érzi magát, ha kibillen ebből az egyensúlyi helyzetből.

Nem nevetséges tehát az a feltételezés, hogy a balinézek mesterei az egyensúly fenntartásának – ők maguk úgy tekintenek e kérdésre, mint valami művészeti formára, mint valami tudományágra vagy éppen vallásra.

...Ha az ember nem tudja, hol van, és melyik klánhoz tartozik, akkor hogyan találhatná meg az egyensúlyát?

Nem vagyok biztos benne, hogy magamévá tudom tenni a balinéz világnézetet. E pillanatban egy kissé modernebb és nyugatiasabb meghatározással élek az egyensúlyt illetően. (Jelenleg olyan fordításban használom, hogy „egyenlő esély”, vagyis attól függően, hogyan mennek a dolgok, egyenlő esélye van …mindennek…) A balinézek nem ülnek ölbe tett kézzel, arra várva, hogy kiderüljön, „hogyan mennek a dolgok”. Ez halálra rémítené őket. Ők megszervezik, hogy úgy menjenek a dolgok, hogy minden rendben legyen.

  Ha arra gondolsz, hogy a mai napon az egész világ téged figyel és mindenben követi a példádat, gondolj, mondj és tegyél bármit, változtatna az valamit a napod menetén? Valamelyest talán igen. Épp csak egy csöppet.
  
  Nos, akár tudod, akár nem, az egész világ követ. Ebben áll a nagy titok: az egész világ - akiknek a leghalványabban is hatsz az életére - téged követ. Figyelünk. Látjuk, ki vagy valójában. Értjük, mit gondolsz, látjuk, ki vagy. És elfogadjuk az irányításod. Téged utánzunk, mint színészek a színpadon. Mert nincs senki más, akit utánozhatnánk. Mi vagyunk azok, mindannyian. Nincsen más.
  
  Tekinthetünk kifelé magunkból valami nagyobb szabású példa után, kereshetjük bárhol, akár még a képzeletünkben is. Végül azonban úgyis egymást fogjuk utánozni. A gyerekek végül a szüleiket fogják utánozni, a szülők pedig az ő szüleiket fogják utánozni. A nép népet fog utánozni. Egymástól kapjuk és egymásnak adjuk az utasításokat, amíg az egyikünk elő nem lép és fel nem kiált: "Nem arra! Erre!"

A kapcsolodó cikkek listáját megtalálod ide kattintva:

Mi a gazdagság? (Neale:A gazdagságról 1.)

Sokan úgy vélik, hogy a problémáink a szüleinktől erednek. Ha ugyanis ők jobbak lettek volna, akkor nekünk is jobb lenne. Különös egy elképzelés ez, hiszen minden fejlődés akadályokon és hibákon keresztül bontakozik ki igazán. A javunkra válnak a szüleink hibái és mindaz, amit gyermekkorunkban talán csak nagy nehézségek árán voltunk képesek elviselni. Ezek a terhek adnak lehetőséget a fejlődésre, hogy erőt merítsünk a valódi életre" – írja Bert Hellinger.

A szülő és a gyermek kapcsolata nem egyenrangú kapcsolat. Az életadás a szülőt Naggyá, a gyermeket Kicsivé teszi "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú (teljes) életű légy a földön!" – szól az idézet. Tisztelni egyszerűen azért, mert az Életet – az ő lehetőségeik szerint – megadták. A tisztelet nem függhet attól, hogyan viselkedtek velünk, nem függhet tehetségüktől, erkölcsi magatartásuktól – semmitől. Nem kell, hogy nekünk megfelelően legyenek tiszteletreméltóak. Az ő tiszteletük az Élet tisztelete ezen keresztül pedig a saját magunk, a saját életünk tisztelete. Ennek a tiszteletnek része a bennünk lévő női és férfi részünk elfogadása, mint a szabad sorsválasztás egyik fontos  lépése.

Forrás és további információk:Hellinger Intézet

Ha a feszültség és a nyomás eluralkodik rajtam, olyankor lemegyek a folyóhoz. Énekelek. Sírok és imádkozom, beszélek Anyámmal s Nagyapámmal, egyszerûen csak ennyit mondok: "Adjatok erõt."

Gyakran, mikor ott ülök, arra száll egy sas, és átrepül a folyón. Leül közvetlenül velem szemben a folyó túlpartján egy fa ágára. Erre én azt mondom: "Mindig itt vagy, ha szükségem van rád. Mindig tudod, mikor kell jönnöd."

"Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság."

„Bármit is tesz veled egy férfi, bármennyi szenvedést és bánatot is okoznak-, bármennyire is bosszantanak sokszor a szüleid, nem tehetsz mást, szereted őket”

„Szüleinket számtalan dologért hibáztatjuk: nem megfelelő önbecsülésünkért, szerelmi problémainkért, vagy akár azért is, hogy szeretjük a hagymát. Mígnem egy idő után rádöbbenünk, hogy ők is emberek, és ez a tény minden siránkozásunk ellenére sem fog megváltozni. Végül is, ők megtették, amit megtehettek.

Szüleink jövőnkkel kapcsolatos töretlen optimizmusa talán beigazolódik, és eljön az idő, amikor nekünk is lesznek gyerekeink,. Ha szerencsénk van, sikerül elkerülnünk azokat a hibákat, amelyeket a szüleink elkövettek velünk. Mégis egyszer csak rajtalapjuk magunkat, hogy ugyanazt tesszük, vagy mondjuk, amit egykor édesanyánk. Ilyenkor aztán megszégyenülünk.”

"Nincs önbizalmam. Nem tudom lesz-e valaha. Lehet, hogy jobb, ha az ember nem annyira magabiztos, de nagyon fárasztó.

"Gyerekként arra tanítottak, hogy sose hívjam fel magamra a figyelmet, ne keltsek feltűnést, mert az rossz modorra vall... Aztán ezzel kerestem a kenyeremet."

" Egy anya a lelke mélyén sok szeretet rejtőzik, de nem mindig tudja azt felszínre hozni!

„Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem szeret – de a lelke mélyén szeretett, és ezt mindig is tudtam!"

Köszönöm az élet ajándékát,

Köszönöm, hogy figyelsz rám,
Köszönöm, hogy szeretsz,

Köszönöm, hogy hagytad, hogy tapasztaljak,
Köszönöm, hogy megtanítottál figyelni,
Köszönöm, hogy megmutattad erődet!
Köszönöm, hogy hitted: én mindent tudok.
Köszönöm, hogy megmutattad: nincs lehetetlen!

A családállítás rendje az univerzum könyvelése. Ha kaptam valakitől valami jót, akkor ő a libikókán felülre kerül, én alulra. Ez arra ingerel, hogy én is adjak neki, s a szeretet okán egy kicsit többet, hogy én legyek fent, s ő lent. Ez arra ingerli majd őt, hogy újból adjon, a szeretet okán egy kicsit többet, és így tovább. Az adok-kapok libikókajátéka tulajdonképpen a boldog kapcsolat titka.

Anya-Apa mantrák : általam használt/összegyújtött gondolatok családállítással foglalkozó könyvekből:

*

Édesanyám!/Édesapám!

Tőled kaptam életem ajándékát!

Ajándékodat köszönettel elfogadom!

Áldjon meg az Isten! Ámen!

*

Kockázat:

Elfogadást követeléssel,

Tiszteletet szemrehányással helyettesítik.

Ennek eredménye: a gyerekek tétlenek maradnak és üresnek érzik magukat.

A családfelállítás általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozással is lehetséges. A kliens két-három mondatban elmondja témáját, majd a csoportból ő (vagy a vezető) a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. A vezető megkéri az állítót, hogy kezeit a képviselők vállára téve helyezze el őket úgy térben, ahogy ott, az adott pillanatban érzi. Ezután magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire.

Mi számít a családfelállításban nehéz sorsnak?