"Legyen ma béke belül.
Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből
születnek benned és másokban.
Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz.
Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy.
Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a
lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunk számára létezik.. "
Beküldte:NYÉ
Mi történik, ha rájössz, hogy elkövettél egy hibát?
Amikor így reagálok, ez azt mutatja, hogy a „hiba” energiáját (önmagam) rombolás(á)ra használom:
„Legszívesebben azonnal kijavítanám, de gyakran az idő és tér behatároltsága miatt nem,vagy csak kevéssé javítható.”
Tehát ha hibáztam, akkor hibáztathatok mást vagy önmagamat – ezzel azonban csak haragot generálok, egy helyben topogok (stressz). Az értékes energia haraggá alakul, ami mérgeket termel a szervezetemben…
E helyett a jól ismert zsákutca helyett milyen utat követhetek még?
1. Elfogadom a tényt, hogy hibáztam.
2. Megvizsgálom, hogy mit üzen számomra a „hiba”?
- Valamit másként kell csinálnom!
3. Milyen tényezők járultak hozzá a hiba elkövetéséhez?
-Ott voltam 100%-ig a jelenben? (vagy egyszerre több dologra koncentráltam, így sehol sem voltam ott teljesen?)
A kamaszokkal a legtöbb szülőnek nem könnyű szót érteni. Te is azt szeretnéd, hogy csemetéd ne csak hallja, hanem meg is hallja, amit mondasz neki ?
Íme három beszélgetési módszer, amik sikeresebbé tehetik viszonyodat a kamaszoddal:
1. Ne kiabálj a gyerekkel!
A kiabálással, csak azt jelzed, hogy gyenge vagy. Ráadásul a gyerekből sem fogsz ettől kezdve semmit kihúzni.
2. Beszélj világosan!
Kiabálás helyett, mondd meg pontosan és részletesen, hogy mit is vársz tőle! Persze közben hallgasd meg az ő véleményét is!
3. Ne válaszolj azonnal!
Ha bármilyen döntéshez időre van szükséged, akkor nyugodtan kérj tőle időt! Magyarázd el neki, hogy a válaszodat át kell gondolnod. Állapodjatok meg egy időpontban, amikor visszatértek a kérdés megbeszélésre!
Forrás: http://sikeresszulo.hu/
Amikor akapcsolatban tanúsított átlátszóságról beszélek, az igazság elmondását értem alatta, hiszen lényegében erről szól az átlátszóság. És a tudatára kellett ébrednem, hogy voltaképpen az igazmondás öt szintjét különböztethetjük meg.
Az igazmondás első szintje, amikor magadnak mondod el az igazságot magadról. Ez félelmetes kihívást jelentett nekem, mert évek hosszú során át folyamatosan hazudtam magamnak. Persze, nehéz elképzelni, hogy valaki szó szerint hazudjék önmagának, ám annál könnyebb megtenni, és bizony hosszú időn át így cselekedtem.
Az igazmondás második szintje, amikor a másik emberről mondod el magadnak az igazságot. És ebben a tekintetben is sok-sok éven át hazudtam magamnak. Például éveken át azt mondogattam magamnak, hogy fülig szerelmes vagyok abba a személybe, akivel éppen együtt voltam. Valahányszor felötlött bennem, hogy talán még sincs így, valahányszor megengedtem magamnak, hogy akár csak halványan felmerüljön: - Nos, talán már nem is vagyok szerelmes belé -, olyankor azonnal letorkolt az agyamban megszólaló hang: - Ne légy hülye, természetesen szereted! - Mert elvártam magamtól, hogy ezt gondoljam.
Ezt a létezésmódot vártam el magamtól. Így aztán egyre csak hazudtam magamnak, míg egy napon a szemembe nem vágtam az igazságot. A másik emberről. Még csak ki sem kellett hangosan mondani, épp csak végiggondoltam, amivel már-már áthághatatlannak tartott akadályon jutottam túl.
Az igazmondás harmadik szintje, amikor elmondom az igazságot magamról a másik embernek, valahogy úgy, ahogyan most nektek.
"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted."
Gabriel García Márquez
A szavak tengere 1. részét megtalálod itt!
"... Imádok fecsegni, de talán nem kéne annyit káromkodnom, és nem kéne olcsó poénokra utaznom, és az is lehet, hogy nem kellene olyan sokat önmagamról áradoznom. És íme egy forradalmi ötlet: talán nem kéne állandóan félbeszakítanom mások mondanivalóját. Mert akárhogy is csűröm-csavarom a dolgot, mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutok – amikor ezt teszem, azzal igazából azt fejezem ki, hogy „amit te mondasz, az közel sem olyan fontos, mint amit én mondok”, ami pedig szintén csak egyféleképpen értelmezhető: „véleményem szerint én fontosabb vagyok, mint te”. Ennek pedig véget kell vetnem."
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz itt:
Fotó:A Tejút hasadéka
Sokan vagyunk, akiknek a közeli kapcsolataik olyan fájdalmas küzdelmet jelentenek, amitől nehéz bízni abban, hogy az életünkben az összes kapcsolatunk elsősorban segítő és élvezetes lesz. Mindazonáltal, ha hajlandóak vagyunk vállalni egy mélyebb emocionális munkát, a kapcsolatainkban tükröződni fog az önmagunkkal való kapcsolat felépítésének minden lépése.
"Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk.
Szeretlek.
Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam,
és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem
a Benned és bennem lakozó Mindenséget,
azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk."
Az, hogy hajlandóak vagyunk tanulni a kapcsolatainkból, nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokat is megtartsuk, amelyek nem jók a számunkra. Ha egy kapcsolatban testileg vag emocionálisan bántalmaznak bennünket, azt kell megtanulnunk, miként állíthatunk fel korlátokat önmagunk megvédésére. Ne féljünk elszakítani a köteléket, ha ez az egyetlen módja az önmagunkkal való hatékony törődésnek.
Az emberek csak olyan mértékben tudnak kritizálni vagy bántalmazni bennünket, amilyen mértékben elfogadjuk tőlük vagy megengedjük nekik. Ha gondoskodni akarunk magunkról, először tegyünk külső lépéseket. Ezután nézzünk belülre, és hagyjunk fel önmagunk kritizálásával és bántásával. Ehelyett inkább kezdjük szeretni és segíteni magunkat.
*
Megfelelő határokat szabok, hogy megvédjem magamat és gondoskodjam magamról.
Shakti Gawain: Ébredés