Az evés rendkívül jó időhúzó tevékenység. Isteni kifogás a kellemetlen tevékenységek elmulasztására. Ellen például, amint elkészült, hogy új állás-interjúra menjen, hirtelen elviselhetetlenül megéhezett. Az evés miatt rendszerint elkésett a találkozókról, és így soha nem kapott állásajánlatot. A gondolat, hogy munkába menjen – hogy esetleg nevetségessé válhat, butának tűnhet, vagy kirúghatják -, rettegéssel töltötte el. Könnyebb volt otthon maradni és enni.
Előfordult már, hogy arra használtad az evést, hogy halogass valami kellemetlen teendőt:
Ha bármely kérdésre a válaszod igen, akkor már valószínűleg rájöttél, milyen hiábavaló dolog, evéssel halogatni valamit.
Függetlenül attól, hogy mennyi ételt nyelsz le, a feladat még mindig megoldásra vár. Azzal, hogy eszel, mielőtt nekifognál, csak még rosszabbá teszed a helyzetet. Ettől kövérnek, ápolatlannak, erőtlennek érzed magad, és haragudni fogsz magadra.
Ráadásul még mindig szembe kell nézned azzal a bizonyos feladattal.
Nem lenne értelmesebb gyorsan túl lenni rajta (esetleg kitalálni azt is, hogy hogyan élvezhetnéd), átadni a feladatot valaki másnak, vagy eldönteni magadban, hogy nem is kell minden áron elvégezned?
További cikk a halogatásról itt!
Kérdezd meg önmagadtól, hogy feldolgozatlan fájdalom húzódik-e meg a hátterben, hogy meglásd, ha veszteségeidre gondolsz, feltörnek-e benned a következő reakciók:
Robin minden alaklommal túl sokat evett, amikor egy üzlet lezárásához közeledett. Brent azonnal tömni kezdte magába az ételt, amikor egy lányt szeretett volna meghívni randira.
Heather zacskószám ette a szotyolát félévi és év végi vizsgái miatt.
Teresa úgy érezte, éhen hal, amikor megtudta, hogy a tévében kell népszerűsítenie cégük új termékcsaládját.
Kim, kétgyermekes, elvált édesanya munka nélkül volt, és aggódott a következő hónap költségei miatt. Úgy érezte, cserbenhagyta a családját, mert a gyerekeknek új ruhákra lett volna szükségük az iskolához, és Kim nem tudott venni nekik. Mardosó bűntudatát sajtos és más tésztafélékbe fojtotta.