"A lét nagy misztériuma, hogy minél távolabb a középpont, annál eszelősebb a pörgés. A Mókus sohasem boldog, nem tud megérkezni, mert ha megérkezik, nem találja
... ott, amit igazán várt, és máris rohan tovább. Boldogság, harmónia, szeretet, elégedettség - ezek csak szép szavak, melyek a Mókus szeme előtt lebegnek, de valójában amit keres, az önmaga. Oda azonban - maga felé - nem lát. Mert az belül és középen van. Szemét fölfelé fordítja: majd ott! Majd a kerék tetején, a csúcson mindent elér, és ott boldog lesz végre - de mivel mindig odalent tapos, azt hiszi, a kudarcot az okozza, hogy nem fut elég gyorsan. Minél céltalanabb valakinek az élete, annál inkább 'hajt'. Életében egyszer-kétszer kifulladva belehull a kerék középpontjába, és váratlanul megéli a békét, a boldogságot. De maradni nem tud, mert ott nem történik semmi, és nyugtalan lesz. Fut tovább, és azzal áltatja magát, hogy ha egyszer eléri végre a célját, akkor megáll, és elkezd majd élni. Csakhogy ilyen beérkezés nem létezik, mert az ego önmagát csakis loholás közben tudja megélni." Müller Péter
Egóval kapcsolatos további cikkek: