Charles George Gordon  a viktoriánus Angliában szigorú keresztény szellemben nevelkedett, nem tűrt semmiféle lazaságot, így a zsoldosok kicsapongásait sem: Tilalmi listára tette a bort, a nőket és a fosztogatást is. Erre válaszként a sereg teljes állományának csaknem fele nyomban dezertált. Gordont ez nem tántoríthatta el. Olyan hagyományokat követve, amelyet mind Britannia, mind pedig Kína elfogadott, kitartott maradék csapatai mellet, s legyőzte az ellenséget, mintegy kétezer tajping foglyot ejtve, akiket aztán szintén bevett az Örökkön Győztes Hadseregbe.

Gordon jutalma arányban állott pozíciójával. Az előző évben Jehonala (kínai anyacsászárné) elhatározta, hogy szolgálatait tízezer uncia ezüsttel hálálja meg, ám Gordon, aki sohasem volt haszonleső, kitért az ajánlata elől és mindenkinek értésére adta, hgoy nem pénzért szolgálta Kínát, hanem azért, hogy „jó hírnevet szerezzen”.

Jehonala (kínai anyacsászárné) az általa olyannyira óhajtott Sárga Kabátot adományozta, amely akkoriban a legmagasabb katonai elismerésnek számított. Gordon hallatlanul büszke volt erre a kitüntetésre, amely a kínai társadalmi hierarchia legmagasabb fokára emelte.

A hírnév birtokában, amelyre annyira vágyott, Gordon elhagyta Kínát, hogy hőstetteinek babérjait angliai és európai szalonokban arassa le, mint a „kínai Gordon”. Kartúmnál 1885-ben történt hősi halála kínai kalandjait elhomályosította Európában, ám Kínában  nem felejtették el: emlékét ma is tisztelettel őrzik.

Elődje az Örökkön Győztes Hadsereg élén:  Frederik Townsend Ward 

Forrás:Keith Laidler

Kapcsolodó cikk: