"Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság."

„Bármit is tesz veled egy férfi, bármennyi szenvedést és bánatot is okoznak-, bármennyire is bosszantanak sokszor a szüleid, nem tehetsz mást, szereted őket”

„Szüleinket számtalan dologért hibáztatjuk: nem megfelelő önbecsülésünkért, szerelmi problémainkért, vagy akár azért is, hogy szeretjük a hagymát. Mígnem egy idő után rádöbbenünk, hogy ők is emberek, és ez a tény minden siránkozásunk ellenére sem fog megváltozni. Végül is, ők megtették, amit megtehettek.

Szüleink jövőnkkel kapcsolatos töretlen optimizmusa talán beigazolódik, és eljön az idő, amikor nekünk is lesznek gyerekeink,. Ha szerencsénk van, sikerül elkerülnünk azokat a hibákat, amelyeket a szüleink elkövettek velünk. Mégis egyszer csak rajtalapjuk magunkat, hogy ugyanazt tesszük, vagy mondjuk, amit egykor édesanyánk. Ilyenkor aztán megszégyenülünk.”

"Nincs önbizalmam. Nem tudom lesz-e valaha. Lehet, hogy jobb, ha az ember nem annyira magabiztos, de nagyon fárasztó.

"Gyerekként arra tanítottak, hogy sose hívjam fel magamra a figyelmet, ne keltsek feltűnést, mert az rossz modorra vall... Aztán ezzel kerestem a kenyeremet."

" Egy anya a lelke mélyén sok szeretet rejtőzik, de nem mindig tudja azt felszínre hozni!

„Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem szeret – de a lelke mélyén szeretett, és ezt mindig is tudtam!"