A következők jellemzik azokat az embereket, akik evési rohamokban szenvednek:
Az evési rohamok hátterében a hiányba vetett hit húzódik meg, a félelem, hogy nincs elegendő étel vagy más javak. A kényszeres evő attól fél, hogy mire felfedezi és betölti életfeladatát, valaki más megelőzi, és nem lesz rá szükség a világban.
Megerősítés az étkezési rohamokban szenvedők részére:
*
„A javak határtalan forrása áll rendelkezésemre és mindenki más rendelkezésére. Életfeladatom egyedül az enyém, és lényeges, hogy megtegyem ezt a hozzájárulást, mert az élet zenekara függ minden lény harmonikus összeolvadástól”.
*
… Ha bármikor nem fizikai vagy érzelmi éhség miatt eszel, akkor gyakorlatilag kényszeresen étkezel. Nem kell ahhoz egy tele hűtőszekrényt elfogyasztani, hogy evési rohamod legyen. Mértéktelen evést jelenthet egyetlen keksz is, ha azt kényszeresen etted meg. Ha igazából nem akarod megenni azt a kekszet, de úgy érzed, mégis rákényszerülsz, akkor nem tudod kontrollálni az étkezésedet.
… Azok, akik Yo-Yo diéta szindrómában, és ezen belül evési rohamokban szenvednek, képtelenek abbahagyni az evést, ahogy megízlelik a rohamot kiváltó ételt. Hónapokig tartó diéta, és a rengeteg erőfeszítés után is, amit a fogyókúrába fektetnek, egy falat abból a bizonyos ételből tönkre tesz minden erőfeszítést, és a testsúlyuk megint váltakozik fel és le.
Első lépés azok számára, akik evési rohamokban
szenvednek:azonosítsd a kényszeres ételeidet!
Vannak, akiknek nem nehéz azonosítani kényszeres ételeiket. Minden kétséget kizáróan tudják, hogy képtelenek csak egy szem kesudiót vagy csak egy szelet csokis sütit megenni. Mások azt mondják, hogy számukra minden étel ilyen, és tényleg így fest, amikor minden nap, minden étkezésnél túl sokat eszel. Tapasztalataim szerint azonban mindig van legalább egy olyan étel, ami kiváltja a kényszeres evést. Ha te is étkezési rohamoktól szenvedsz, az első lépés a gyógyulásban a kényszeresen fogyasztott ételek azonosítása. Hogy miért, arról később lesz szó. Az alábbi leírás segíthet az azonosításban. Mialatt olvasod, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
Ha nem vagy biztos abban, mely étel a gyengéd, gondolkodj el a következőkön:
Ha e kérdések közül legalább háromra igennel válaszolsz, akkor megvan a kényszert kiváltó étel. Ha csak egy vagy két kérdésre válaszoltál igennek, akkor lehet, hogy ez az étel még nem vált ki belőled kényszert, de megvan a veszélye a dolognak.
Egyes emberek nem képesek kiválasztani, melyik étel az a bizonyos, mert soha nem figyelték meg igazán, hogy az ételek milyen reakciókat váltanak ki belőlük. Ha még mindig bizonytalan vagy, akkor egy-két héten át, figyeld meg alaposan étkezési szokásaidat. A legjobb, ha írásban vezeted, mit ettél, és mit éreztél, mielőtt és miután ettél. Ez kétségtelenül sok munkát jelent, viszont ráirányítja figyelmedet a különböző ételek által kiváltott reakcióidra.
Ha nem akarsz naplót vezetni arról, amit eszel, akkor próbáld az étkezéseidet zavaró körülményektől mentesen elfogyasztani. (Ne nézz tévét, ne olvass, és ne vezess evés közben). Minden fajta ételt egyenként fogyassz el, hogy el tudd különíteni, melyik mit vált ki belőled. Különösen figyelj a szorongásra minden egyes ételnél. Hogy érzed magad, amikor salátaöntetet eszel? Szeretnél többet belőle, és olyan érzés, mintha nem kaphatnál eleget? Mi a helyzet az esti zsemlével vagy tésztával? Hogy érzed magad, amikor édességet eszel?
Figyeld meg az étkezésedben kialakult mintázatokat, és rá fogsz jönni, melyik a számodra ellenállhatatlan étel. Természetesen, a többiek, akikkel együtt étkezel, már észrevehették melyik étel váltja ki benned a kényszert, úgyhogy megkérdezheted őket is.
...Amint gondolatban megízleled a számodra ellánállhatatlan ételt, amint megérzed, hogy elveszíted az uralmat az étvágyad felett – fordulj befelé -, akkor is megteheted ezt, amikor egy részed csakis enni akar, és nem akar meggyógyulni. Tudatod egészséges részével kérdezd meg: „Mit akar üzenni az éhségem?”. Intuíciód valószínűleg szeretne észre vétetni valamit veled, vagy valamilyen cselekvésre késztetni. Mélyen belül már most is tudod, mit akar üzenni az intuíciód. A félelem akadályoz meg abban, hogy tudatosítsd magadban a bölcs tanácsot.
Sok kényszeres evő azért nem hallgat intuíciójára, mert attól fél, hogy energiát kell kifejtenie, és belül teljesen kiégettnek érzi magát. Sok kényszeres evőt bénítanak olyan hiedelmek, hogy ez egy versenyszellemű világ, és hogy „jobb, ha mielőbb megszerzem a magamét, mielőtt valaki más kaparintja meg”. Ez gyakran vezet vissza gyerekkori élményekhez, amikor versengeni kellett az ételért a vacsoraasztalnál. A kényszeres evők azt hiszik, hogy ez a hiány-állapot az élet minden területére kiterjed. Félnek, hogy nincs elegendő szeretet, pénz, elismerés vagy egészség, hogy jusson mindenkinek. Ha szembefordulnak e mélyen bennük gyökerező hitrendszer illogikus természetével, megtanulhatnak ellazulni az ételért való aggódásból. Ez fontos lépés a gyógyulásban.
részlet:"Doreen Virtue A Yo-Yo diéta szindróma" című könyvéből