Fájdalomfejtő törekvésünkben Thorwald Dethlefsen és  Rüdiger Dáhlke  írt betegséget mint szimbólumot kezelő könyvei vagy Pósa Ferenc „A betegség mint pótcselekvés” című könyve lehet segítségünkre.

Legyünk befogadóak, mert az üzenet a legtöbb esetben olyan aspektusokat világít meg, melyeket automatikusan tagadunk, mert gyökere annyira mélyen van, hogy nem vagyunk tudatában.

Játsszuk azt, hogy próbaképpen különböző betegségek szimbolikáját egy-egy általunk ismert személy és az „ő betegsége” példáján értelmezzük először. Ilyenkor nagyobb a rálátásunk a témára és meggyőződhetünk róla, mennyire helytálló a magyarázat.

Mikor már elegendő bizonyosságot szereztünk „másokkal” kapcsolatban, nézzünk rá újra a saját problémánkra.

Olvassuk végig a fejezetet – ami különben egészen világosnak tűnik, ha másról van szó –ámde teljességgel érthetetlennek saját magunkkal kapcsolatban. Adjunk magunknak egy kis időt, olvassuk el újra néhány perc, óra vagy nap múlva.

Az információ dolgozni kezd bennünk és ahogy egyre inkább hajlandóak vagyunk szembenézni az okokkal, a fájdalmunk is csökken mert már nincs szükség rá.

Engedjük meg magunknak, hogy pihenjünk, bekapcsoljuk testünk öngyógyító mechanizmusát.

Ez a módszer akkor is működik, ha orvosi kezelés alatt állunk és a betegséggel kapcsolatos felelősséget teljes egészében magunkra vállaljuk.

Nem az orvos felelőssége, hogy meggyógyulunk-e hanem a sajátunk. Az én betegségem az én felelősségem. Amint erre rájövünk, a betegség, mint a fájdalom is visszavonulót fúj, hiszen ellátta figyelemfelkeltő szerepét.

Csak akkor térne vissza, ha visszakanyarodnánk ugyanarra az útra, mely a betegséghez vezetett.

De mi az egészséget választjuk és  ha tudatosítjuk magunkba, hogy oda egy másik út vezet, azon haladva az EGÉSZSÉGHEZ jutunk el!