Az ember kéz- és lábujjainak körmei a karmok tovább-, illetve visszafejlett változatai. Következésképp agresszív örökségünkhöz és eredetünkhöz van köze. Amióta már nem vetjük be karmainkat közvetlenül a mindennapokért vívott harcba, rendszeresen le kell vágnunk õket. Korábban lekoptak, mint a ragadozó állatok karmai. Ezen a ponton éppolyan becsületes, mint kijózanító képet kapunk, ha megnézzük, hogy rajtunk kívül milyen fajok hordanak még karmokat az állatok világában. Ebbõl képet kapunk a körmöknek és az embereknek az agresszióhoz való viszonyáról.

Egy ilyen korban, mint a miénk, amely egyszerre agresszióellenes és rendkívül agresszív, nem könnyû az embernek jó állapotban tartani a körmeit. Megtelepszenek rajta olyan idegen betolakodók, mint a gombák*. Fõleg gyerekkorában lerágja* õket az ember, méghozzá szabad akaratából, vagy könnyen törnek és beszakadoznak. Ez mind azt mutatja, hogyan bánik tulajdonosuk az agressziójával. Egyes kultúrákban a körmök hossza jelzi, hogy milyen messzire távolodott el tulajdonosuk a hitvány mindennapi kétkezi munkától. Emellett a hosszú körmök divatja arra is rávilágít, mennyi agresszivitásra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen életsílust megvalósítson az ember és szert tegyen a hozzá szükséges hatalomra. Az ápolt köröm és az agressziórafinált megjelenési módja nálunk is arról árulkodik, hogy az illetõ szellemi dolgozó.

A mi kultúránkban fõleg a hölgyek hordják büszkén agressziójuk szimbólumát. Idõt és energiát nem kímélve ápolják és festik. A körömlakk az élet egyik szerves alkotórészévé vált. Van, hogy olyan a színe, mint a gyöngyházé, és jelzi, hogy az agressziós tematika a tulajdonosnál valami csillogóba és értékesbe változott át. A színes lakkok közül túlnyomórészt a pirosat választják. Ez szimbolikus és nagyon találó, ugyanis ez Marsnak, a hadak istenének, és Venusnak, ellenjátékosának és játszótársának, a szerelem istennõjének a színe. A pirosra festett és hosszúra növesztett körmökben az agresszió és a szerelem szenvedéllyé egyesül. Az ily módon hangsúlyozott karmokban van valami erotikus csáberõ, amely mindig is ebbõl a két forrásból merített. Ez nem meglepõ, mivel Erósz-Amor, az erotika istene Venus és Mars egyik fia. Az apja harci fegyverével, az íjjal lövi anyja kívánságát, a szerelem nyílvesszõjét az emberek szívébe.

Ha a közlekedési lámpákra és a páviánok fenekére gondolunk, ott is a piros a klasszikus jelzõszín. A piros körmök tulajdonosuk csábító külsejére, vagy a körmükbõl csöpögõ vérre hívják fel az ember figyelmét. Végül a körmöknek saturnusi, határszabó jellegük is van, mivel jelezhetik: "Eddig, és ne tovább." Elhalogatott, kellemetlen kötelességeink is a körmünkre égnek.

Kapcsolodó cikkek:

• A lábgomba
• A tyúkszem
• Szemölcsök