A kutya szívesen elismeri gazdájának fölényét, irányadó ítéletét, de súlyos tévedés azt hinni, hogy rabszolgának tartja magát. Önként rendeli alá magát urának, de elvárja szerény jogainak elismerését. Urát királynak, szinte Istennek látja, szigorúságot vár tőle, ha szükség van rá, de föltétlen igazságot. Jól tudja, hgoy istene olvas a gondolataiban, nem használna a titkolózás. Vajon ő eltalálhatja istenének gondolatait? Természetesen igen!

A kutya megérti urának gondolatait, megérzi változó hangulatait, s előre tudja elhatározásait. Ösztönszerűen megérzi, ha társaságát nem kívánják, órák hosszat mozdulatlanul, csendben marad, amíg királya elmerül munkájában, mint ahogy ezt többnyire a királyok tenni szokták, vagy legalább tenniük kellene. De mihelyt szomorúnak és gondterheltnek látja királyát, tudja, hogy elérkezett az ő ideje, halkan odasomfordál és fejét gazdája ölébe hajtja.

Axel Munthe

Kapcsolodó cikk:

Homeopata állatorvosok

A szerző további írásait megtalálod itt!