„Az étvágy az evéssel együtt nő”
FRANCOIS RABELAIS (1494-1553), FRANCIA HUMANISTA
Ha magad elé képzeled egy hógolyóval induló lavina méretét és sebességét, ahogy gördül le a hegy oldalán, átérezheted a Yo-Yo diéta szindróma ötödik alapesetét. Az a fogyókúrázó tartozik ide, akinek súlya és mérete a folyamatosan növekvő ételadagok miatt változik, mint a legördülő lavináé. A lavinaeffektusban szenvedő súlya azért ingadozik, mint a Yo-Yo, mert motivációja a sportolás és kevesebb evés iránt is változik. Következzenek e típus főbb jellemzői:
A lavina effektus mögöttes háttere a határozatlanság és aggodalom az életfeladattal kapcsolatosan. A lavina effektusban szenvedő általában két-három elképzelés között ingadozik életfeladatán illetően. Gyakran kezd bele új dolgokba, és félúton abbahagyja mindet. E határozatlanság mögött félelem lapul és ellenállás az intuíció hangjának, valamint mélységes aggodalom amiatt, hogy „rosszul fog dönteni”.
A következő megerősítés használ:
„Most lenyugtatom az elmém, és szándékosan meghallom és meglátom életcélom természetét. Biztonságos dolog számomra elkötelezni magam e mély tudás mellett, mely vezet engem, hogy hozzájárulhassak valamivel a világ folyásához, természetes tehetségem és képességeim által. Most követem intuíciómat, alkalmanként egy-egy lépéssel, bízva abban, hogy biztonságosan elvezet mindenhez, amire vágyom”.
Phyllis a lavina effektusban szenvedett, és azért jött el hozzám, hogy megszabaduljon a Yo-Yo diéta szindróma ismétlődő ritmusától. Amióta egyetemre ment tíz évvel ezelőtt, folyamatosan magára szed és lead újra és újra 10-15 kilót. A 28 éves általános iskolai pedagógus, először elsőéves egyetemistaként hízott meg, főleg amiatt, hogy az evés segítségével próbált megbirkózni a feszültséggel, amit a dolgozatok, követelmények és az otthontól való nagy távolság okozott.
Először a kollégiumi nővér állított össze számára egy diétát. „Kórházi diéta volt” – mesélte – „betűről betűre betartottam, és csak azt ettem, amit előírtak számomra. Nem volt könnyű, hiszen minden étkezésemet az egyetemi étkezőben fogyasztottam el”. Phyllis hamar leadta a tíz kiló felesleget, és amint újra belefért régi farmerjeibe, hamar abbahagyta a diétázást.
Egy félév alatt visszahízott, és borzalommal töltötte el, amikor életében másodszor megint nem fért bele a ruháiba. „Megint visszamentem tehát a kollégiumi nővérhez, és kértem tőle egy újabb fogyókúra programot. Ekkor azonban a nővér azt mondta, jobb lenne, ha csatlakoznék egy fogyókúrás klubhoz, mert nem tudtam megtartani a súlyomat.” Így is lett. A klub segített neki abban, hogy újra elkötelezze magát a fogyás mellett. „Sok támogatást kaptam a klubban” – mesélte – „jó volt látni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki azzal küzd, hogy alacsonyan tartsa a súlyát, és jó jegyeket kapjon”. A klub által meghatározott étrend követése nem tűnt nehéznek Phyllis számára a szigorú kórházi diéta után. Ez alkalommal kicsit hosszabb idő alatt ugyan, de Phyllis újra megszabadult a felesleges kilóktól.
Ami ezután következett, a tipikus a lavina effektusban szenvedők körében. „Eltökélt voltam, hogy nem hízom vissza újra, ezért tovább folytattam a klub által összeállított diétát” –mesélte. Többé nem ment el a találkozóra, és úgy gondolta, ha továbbra is ugyanazt eszi, akkor a súly többé nem jelenthet problémát számára. Nem meglepő, hogy sokkolóan érte, amikor hat hónap múlva azon kapta magát, hogy nem csak a korábbi tíz kilót hízta vissza, hanem még plusz ötöt is. Mire én találkoztam vele, már tíz éve tartott ez a Yo-Yo effektus. Együtt megvizsgáltuk hízásainak és fogyásainak történetét a legapróbb részletekig, míg ki nem rajzolódott előttünk egy ismétlődő mintázat. Phyllis úgy fogyott le, hogy diétájában alkalmanként 900-1200 kalóriát és maximum 20-25%-nyi zsiradékot vett magához. Megszokta, hogy pontosan követi a diéta által előírt reggelit, ebédet, vacsorát, amíg le nem fogyott. Ezen a ponton tovább folytatta ugyan a diétát, egy lényeges különbséggel: nem figyelt már oda annyira, az adagokra. Ha a diéta azt írta elő például, hogy sovány csirkehúst egyen héjában sült krumplival, salátával és fogyókúrás salátaöntettel, akkor be is tartott mindent az utolsó betűig, amíg le nem adta az extra kilókat. Amint elérte a célul kitűzött testsúlyt, ugyanez az étel így nézett már ki: több csirkehús, sült krumpli vajjal, saláta reszelt sajttal és gazdag öntettel. Néhány hónapon belül „ugyanaz” a vacsora átalakult egy fél csirkévé bőrével együtt, héjában sült krumplival, vajjal, tejföllel, hatalmas adag salátával, amiben volt sajt, tészta, szárított kenyérkocka és márványsajtos öntet. Phyllis fokozatosan növelte az adagjait és az ízesítőket, és észre sem vette, mennyire eltér már az eredeti diétától – legalábbis, amíg vissza nem szedett minden leadott kilót.
Évekkel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a Yo-Yo diéta volt a folyamatos hízás mögött rejlő ok. De ahogy az első fejezetben említettem, az új tanulmányok vitatják ezt az elméletet. A tudósok állítása szerint a korábbi kutatások, melyek a Yo-Yo effektus a lassú anyagcseréhez kötötték, nem voltak elég jól megszervezve, ezért nem mutatnak érvényes eredményeket. A kényszeres túlevés, az egyetlen konzisztensen megjelenő mögöttes adat, mindig egy irányba, a pszichológiai és érzelmi okokra mutat, ami kiváltja a túlevés szakaszokat.
A lavina efektussal kapcsolatos cikkek:
I. A lavina effektusban szenvedők gyakran azért híznak meg, mert azt gondolják, hogy ha egyszer végre vékonyak, akkor már azt ehetnek, amit csak akarnak:
II. Az intuíció követése lavina effektusban szenvedők számára (DV)
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!