Úgy vettem észre, e bizonyos élet során nagyon kevés ember szán sok időt arra, hogy figyelmet fordítson a lelke tervére. Magamról például pontosan tudom, hogy nem tartozom ezen kevesek közé. Életem legnagyobb hányadában az egóm, az elmém, a testem tervére figyeltem - más szóval az énem azon részének a tervére, amelyikről azt gondoltam, hogy igazán én vagyok. Csupán csekély figyelmet fordítottam a lelkem tervére, az egyetlen, az igazi okra, amiért itt vagyok. Ám akik közülünk felfigyeltek az igazi okra, hihetetlen hatással vannak a világra - minden elképzelhető hatásnál erősebben és alapvetőbben. Hirtelen egy szakadék szélén találjátok magatokat, ahol óhatatlanul megszédül az ember. Emlékeztek? "Gyertek el a peremig!"
  
  - Nem megyünk. Félünk.
  
  - Gyertek el a peremig!
  
  - Nem merünk. Leesünk.
  
  - Gyertek el a peremig! - És odamentek. És lelökte őket. Ők pedig repültek.
  
  Kevesen vagyunk, nagyon kevesen, akik készen állunk a szárnyalásra, akik készen állunk - mint Gene (Roddenberry) mondta - olyan helyekre menni, ahol még nem járt ember azelőtt, akik igazán készen állunk rá, hogy szárnyra kapjunk, és magunkkal vigyük mindazokat, akiknek az életével kapcsolatba kerülünk. Kevesek képesek a képzelet szárnyalására, ami igazán megváltoztatja a világot. Ezekben az időkben és ebben a korban alkalmatok nyílik eldönteni, a választott kevesek közé tartoztok-e. Azt mondtam, választott, és hozzátehetném: önmagatok által. Mert ez az önkiválasztás folyamata. Egy szép napon felébredsz, belenézel a tükörbe, és azt mondod: "Kiválasztom magam." Mintha azt mondanád: "Hopp, megvagyok!" Mint afféle egyszemélyes fogócskában. "Megvagyok."
  
  Igen, nagyon hasonlít az önfeledt gyermekjátékhoz, amit az együtt játszó gyerekek örömével játszanak - azzal a különbséggel, hogy ebben a játékban nincs több játékos. És most eljött az ideje, hogy abbahagyd a bújócskát, és fogócskát kezdj játszani. "Megvagyok." "Megvagy." "Te vagy a fogó." "Én vagyok a fogó."
  
  Olyan időket élünk, amikor ki kell választanod magad. Vagy nem. Ahogy akarod. Ahogy te akarod. De ha kiválasztod magad, hogy részt vegyél ebben a bizonyos játékban, egyszer csak azt veszed észre, hogy félreteszed minden korábbi hiedelmedet, ismeretedet, gondolatodat és elképzelésedet arról, hogy mit művelsz itt, miért vezérelted magad ebbe a testbe, ebbe a korba és erre a bolygóra. Mindent megváltoztatsz, amit valaha is gondoltál erről. És úgy fogod találni, hogy az életednek tényleg nincs köze hozzád, illetve a testedhez.
  
  És ebben az az óriási vicc, hogy abban a pillanatban, amint elhatározod és kijelented, hogy az életednek semmi köze hozzád, illetve a testedhez, automatikusan meg fog találni minden, amire valaha gondoltál, amire valaha is áhítoztál, amiért valaha is küzdöttél, hogy megszerezd magadnak és a testednek. Oda sem kell figyelned; merthogy nem lesz többé szükséged rá. Na persze, bizonyára örülni fogsz neki. De nem lesz többé szükséged rá! És végre valahára befejeződik a küzdelem.

A kapcsolodó cikkek listáját megtalálod ide kattintva:

Mi a gazdagság? (Neale:A gazdagságról 1.)