Ha valóban eljött az ideje, hogy elengedjünk valamit, ahhoz nem kell erő, mert az az áramlás maga. Az erőnket gyakran (tudattalanul) arra használjuk, hogy erőszakot kövessünk el magunkon akkor, amikor még nem találtuk meg a legjobb megoldást a problémára.

Ha erőszakot követünk el magunkon, áldozattá tesszük magunkat.

Áldozatként élni? Miközben mi vagyunk az erőszaktevők is egyben?! Meddig akarjuk még ámítani magunkat?

Lehet hogy érdemesebb szembenézni a problémával és új megoldást keresni, tudva, hogy a megoldási lehetőségek száma végtelen?!

Ki mondja, hogy bármiről is le kellene mondanunk? Változni, haladni az áramlással IGEN !

"Ne mondj le semmiről:mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves,
mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.