Mások hibáztatása közben észre sem vesszük, hogy általa fogollyá tesszük magunkat, saját felelősség-nem -vállalásunk foglyaivá !?

Amíg úgy érezzük, hogy “ő tette/teszi ezt velem” addig erővel ruházzuk fel a másikat, és magunkat “tehetetlennek állítjuk be”.

Ilyenkor megfeledkezünk a szabad akarat által biztosított “mindig van választásom” lehetőségéről!

És hogy mit választhatnék a másikra mutogatás helyett? Azt, hogy megvizsgálom, hogyan és mit tehetnék én többet?

Pl. jobban odafigyelhetnék a dolgaimra, itt lehetek a jelenben, kérhetem hogy megkaphassam azt, amit szeretnék!

Kapcsolodó cikkeket találsz itt:

• Hol vagy valójában ?
• Az emberről (Dalai Láma)