Medici Katalin


Catherine de Medici Franciaország királynéja 1547–1559 között  majd második fia (IX. Károly) mellett régens. 1519. április 13.-án született  Firenzeben , elhunyt 1589. január 5. (69 évesen) Blois-ban)
Házastársa     II. Henrik, francia király.
10 gyermeke közül három  francia király lett:  II. Ferenc, IX. Károly, III. Henrik,egy francia királyné (Margit, Navarrai Henrik felesége) és egy spanyol királyné (Erzsébet, II. Fülöp felesége).

Apja, II. Lorenzo (1492–1519) – Firenze ura (1513–1519) és Urbino hercege (1516–1519) – 1518. március 2-án vette el nőül Amboise–ban a Bourbon hercegnőt, Madeleine de la Tour d’Auvergne–t (1500 k.–1519). Katalin 1519. április 13-án született, azonban még ugyanezen hónap 28-án anyját, majd május 4-én apját is elveszítette. Életének első tizenegy évében Katalint ide–oda tologatták a diplomácia sakktábláján, s a játszma igen magas tétekben folyt.

Hat hónapos korában Rómába került nagynénjéhez, Clarice de’ Medicihez (1493–1528), majd 1525-ben visszaküldték Firenzébe, ahol Silvio Passerini (1469–1529) bíboros felügyelete alá került. Együtt nevelkedett nagybátyja (VII. Kelemen pápa) törvénytelen fiával, Alessandro de’ Medicivel (1510–1537) és egy másik törvénytelen rokonnal – Giuliano de’ Medici, Nemours hercegének fiával –, Ippolito de’ Medicivel (1511–1535). Medici Katalin palotája magas falai között szorgalmasan tanulta a latin és görög nyelvet, zenét, táncot és egyéb ismereteket, amelyek egy előkelő reneszánsz dáma műveltségének elemeit alkották. A szép, délceg megjelenésű Ippolito, aki szerette a katonák és művelt emberek társaságát Katalin szemében az eszményi Medici volt. Kapcsolatuk nem tudott kibontakozni, mivel az 1527–es esztendő beleszólt abba. Róma feldúlásának (Sacco di Roma) és VII. Kelemen pápa fogva tartásának híre eljutott Firenzébe, ennek hatására a polgárok – a család történetében immár harmadszor – száműzték a Medicieket, s ezt Clarice – aki maga is tagja volt a családnak – is így akarta, aki szintén republikánus nézeteket vallott. Passerini bíboros és három fiatal gyámolítottjának el kellett hagynia a Medici–palotát és távoznia a városból. Azonban a „duchessina” – ahogyan a firenzeiek nevezték – nem távozott Firenzéből, túszként tartották a városban, nevelését a Murate–apácák vették át.

A történelem kereke újra fordult egyet, a pápa kiszabadult, a franciák ismét összecsaptak V. Károly német-római császár csapataival. 1529-ben Firenze megadta magát, Alessandro bevonult a városba és haláláig ki sem adta kezéből a hatalmat. Miután a pápa Ippolitót bíborossá tette, ott volt még Katalin a – sápadt, vékony, eléggé mindennapi külsejű, de erős akaratú – 12 éves kislány. Kelemen nagy reményeket fűzött hozzá. Voltak akik úgy vélték, hogy Ippolitóból csak azért csinált kardinálist, hogy elmozdítsa az útból mint Katalin egyik lehetséges kérőjét, mivel a lány kimutatta, hogy túlságosan is szereti a fiút, és Kelemen nem egyezhetett bele abba, hogy Katalin olyan házasságot kössön, mely sem a Medici–háznak, sem a pápának nincs előnyére. A pápa azt tervezte, hogy a kislányt a francia király egyik fiához adja.

1533. október 28-án, 14 éves korában Marseilles–ben ment férjhez I. Ferenc másodszülött fiához, Orleans-i Henrik herceghez, akit később II. Henrik néven Franciaország királyává koronáztak. A szertartást maga a pápa celebrálta, aki erősen támogatta a házasságot, mivel ezzel a rokoni kapcsolattal kívánta a katolikus egyház és a francia király közötti együttműködést erősíteni.[5] Házassága során nem tudott közel kerülni férjéhez, aki udvariasan bánt ugyan feleségével, de mindenki láthatta a köztük húzódó ellentétet. Nemsokára riválisa is lett Katalinnak Diane de Poitiers személyében, akit igazi szépségként csodáltak az udvarban. A fiatal feleség túl okos volt ahhoz, hogy ezt ne vegye észre, de csendben fogadta riválisa megjelenését.

1536. augusztus 10-én a húszéves Ferenc francia trónörökös (dauphin) mellhártyagyulladásban meghalt, Henrik lett a trón várományosa. Ezzel feleségére is nagy terhet rótt: trónörököst kellett szülnie. Márpedig ez tíz éven át nem sikerült, így joggal félt attól, hogy hazaküldik Firenzébe.

Katalin mindent megpróbált, hogy anyává válhasson. A hagyományos orvoslás nem segített, kuruzslókhoz fordult, de semmi sem használt. Elhatározta, azt fogja tenni a férjével az ágyban, amit Diane. Lyukat fúratott a hálószoba mennyezetébe, az ágy fölé, hogy a felső emeletről nézhesse, amint férje a szeretőjével hál. Udvarhölgyei nem tudták lebeszélni erről a tervéről, és valóban, patakokban folyt a könnye, amint meglátta férjét a szeretőjével közös, hitvesi ágyukban. Bármi volt is a módszer, bevált: Fontainebleau–ben megszületett Ferenc dauphin 1544. január 19-én. Rendkívül termékenynek bizonyult, tizenhárom év alatt tíz gyermeket hozott a világra, akik közül három még csecsemőkorában halt meg; anyjukat csak ketten élték túl és csak egy volt aki negyven évnél is magasabb kort ért el. Navarrai Margit hatvankét éves korában halt meg, s tulajdonképpen ő volt az egyedüli egészséges mindnyájuk között, mert a Mediciek szervezetének öröklődő gyatrasága – amely váltakozva jelentkezett az egyes nemzedékekben – Katalin gyermekeiben is felbukkant.

1547-ben, apja halála után Henriket koronázták meg Franciaország királyává, Katalint majd csak 1549-ben, a Párizs melletti Saint-Denis-székesegyházban koronázzák meg királynévá, mert Franciaországban egy különleges törvény értelmében nő nem lehetett több, mint hitves, az így nem is vehetett részt a királlyal a reimsi szertartáson, és nem kenték fel a szent olajjal.[7] Henrik trónra lépéséből azonban Diane de Poitiers húzta a legnagyobb hasznot. Henrik még annál is többet költött szeretőjére, mint amit az elvárt. Megkapta a csodás Chenonceau kastélyát a Loire–völgyben. Katalin Franciaország királynéjaként és a trónörökös anyjaként sem élvezett annyi hatalmat, mint Diane, a szerető. A botrányos szerelmi háromszögnek Henrik 1559-ben bekövetkezett halála vetett véget. A háttérben, de nem tétlenül töltött 14 év pedig meghozta a várt eredményt: Katalin megannyi mellőzés után megkaparinthatta az uralkodói pálcát. Méregkeverőnek tartották, aki a politikát saját fortyogó konyhájából irányította. És valóban, Medici Katalin fiai trónján keresztül gyakorolta bosszúszomjas hatalmát.

Amikor II. Henrik egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. Ferenc a skót trón örökösének, Stuart Máriának volt a férje.[9] Férje halálát követően szobájának falait feketével vonták be, maga pedig először öltötte fel gyászruháját, amely nélkül a későbbi nemzedékek el sem tudták képzelni. Katalin szabadon bocsátotta férje gyilkosát, a protestáns Gabriel de Montgomeryt (1530 k.–1574). Kegyesnek akart mutatkozni a protestánsok iránt és eleinte megelégedett annyival, hogy száműzte a grófot, azonban sosem bocsátott meg neki. Montgomery éveken át bolyongott mindenfelé a világban, de a szerencsétlen kimenetelű viadal után tizenöt évvel megint Katalin kezébe került élete. Angliáért harcolt, de vitéz védekezés után tizedmagával kapitulálnia kellett. Azt ígérték, hogy megkímélik életét, de Katalin elfogatta, Párizsba vitette, ahol hazaárulásért halálra ítéltette és a Place de Gréve–en felnégyeltette és lefejeztette. Ez az asszony tudott várni a bosszú beteljesedésére.[10] II. Ferenc 1560. december 5-i halála után IX. Károly néven tízéves öccse lesz anyja gyámkodásával az új francia király. A beteges gyermekkirály Chenonceau–ban volt és anyja féltékenyen őrködött felette; vezérelve a maga és a Valois–k hatalmának megóvása volt. Mint régens, politikai célja az, hogy a vallási konfliktusokon (1562. március 1.) felülemelkedve nemzeti egységet hozzon létre. Kormányzása azonban politikai intrikákban merül ki, és akaratát képtelen a vallási és feudális csoportosulásokra rákényszeríteni.[11] A vallási kérdés azonban politikai és hatalmi kérdésekkel fonódott össze. Mindkét tábor (a Bourbon–család és a lotaringiai hercegi ház leszármazottai) befolyása alá akarta vonni a királyi hatalmat, és meg akarta növelni a saját rendi önállóságát. A régens Medici Katalin pedig egyik párt túlsúlyát sem akarta elfogadni a királyi hatalom felett, ezért igyekezett bármelyik megerősödése esetén a másikat kijátszani ellene. a környező államok is bekapcsolódtak a küzdelembe: a spanyolok a katolikusokat, Anglia s még néhány protestáns német állam a hugenottákat támogatta. Az 1570-es, saint-germaini egyezséget követően Gaspard de Coligny admirális a királyi udvarba került, s elnyerte a király bizalmát. Ennek birtokában nagy terveket szőt, Franciaország külső helyzetének megváltoztatására, a spanyol veszély leküzdésére. Az admirális befolyásának növekedése azonban újabb fordulatot eredményezett. Az anyakirályné sokallotta Coligny hatalmát, Párizs népe pedig sérelmesnek tartotta a hugenották jelenlétét. Medici Katalin beleegyezett leányának, Margit hercegnőnek és az ifjú Navarrai Henriknek házasságába, az esküvői ünnepségek alatt azonban – Szent Bertalan éjszakáján, 1572. augusztus 23-áról 24–ére virradó éjjel – a Guise–ekkel újra szövetségre lépett Katalin katolikus hívei és a felizgatott párizsi tömeg megrohanta és lemészárolta a hugenottákat. Navarrai Henriket és az ifjabb Condét elfogták a Louvre–ban elfogták és katolikus hitre kényszerítették. IX. Károly 1574-ben meghalt, a trónt öccse – III. Henrik – foglalta el. Időközben Navarrai Henrik megszökött Párizsból, visszatért a kálvini hitre, s újra kezdetét vette a háború, amely 1577-ben újabb átmeneti megegyezéssel ért véget.

A vallásháború ezután 1586-ban a trónöröklés problémája miatt újult ki. 1584-ben ugyanis meghalt a király utolsó öccse (Hercule Ferenc), s mivel III. Henriknek nem volt gyermeke, a trón jogszerű örököse a legközelebbi rokon, a protestáns Navarrai Henrik lett.

Legjobban az arcképeket kedvelte, ingóságainak leltárában 341 arckép szerepel, néhány ezekre vonatkozó megrendelőlevél is fennmaradt. Katalint sokkal jobban lefoglalták a mások és saját maga által okozott anyagi nehézségek, semhogy igazán lelkes s kényes ízlésű művészetpártoló válhatott volna belőle. Ebben megakadályozták életkörülményei és a maga természete. Hódolt az építés divatos kedvtelésének, szépítette a Chenonceau-i kastélyt, folytatta a Louvre-t, felépítette a Tuileriák palotáját, de mindez főként politikai célokat szolgált. A tudományokra volt ideje; azonban a művészetre se ideje, se hajlama nem volt.

Katalin érdeklődött az okkult tudományok irányt és számos varázslóval, jóssal, csillagásszal vette körül magát, mivel megerősítették az önmagába, jellemébe és ravaszságába való hitét, amelytől egész élete függött. Elfogadta Nostradamus (15031566) szolgálatait,[13] aki igen nagy népszerűségre tett szert a királyi udvarban, azonban némely udvaronc nem örült személyének, hiszen II. Henrik halálát jósolta. Medici Katalin komolyan vette ezeket a próféciákat, s a férje haláláról szóló négysoros teljesen felkavarta. 1556-ban érte küldetett és kétórás magánbeszélgetést folytatott vele. Jóslata II. Henrikkel kapcsolatban valóra vált; viszont a fiaival kapcsolatban semmi olyasmit nem árult el neki, ami elszomoríthatta volna; fiatalon halnak meg, a három hercegből király lesz. Ugyanazon a trónon látja őket, ám e részletet nem fedte föl a királynénak, mert azt jelentette volna, hogy a fiúk közül kettő rövid ideig uralkodik. Mindezek a jóslatok idővel valóra váltak, de már a próféta halála után. Volt még egy titokzatos jóslata, mikor Katalin Salonban felkereste Nostradamust. A próféta észrevett kíséretében egy fiatal fiút. Mondta a királynénak, hogy szeretné megvizsgálni az ifjú testén lévő szemölcsöket, azonban a fiú félt és elszaladt. Megvárta, amíg az elalszik, majd óvatosan felemelte a takarót és megvizsgálta. Másnap azt mondta a Katalinnak, hogy a fiúból Franciaország királlya lesz. Két fia még élt, ezért Katalinnak olybá tűnt, hogy a jóslat nem válik valóra. Mégis beteljesedett. A fiú Navarrai Henrik volt.

Katalin négy trónváltozást és számtalan szerencsétlenséget ért meg. Franciaország legnagyobb nevei, vagyonai és sorsai hányódtak ide-oda a katolikusok és hugenották közti harcokban, egyedül ő tartotta meg változatlanul a maga helyét és a Valois-házat a trónon. De a harcoknak még nem volt vége, és ő már kezdett öregedni. Alig két évvel a Szent Bertalan-nap után jobban félt a hugenottáktól, mint valaha. Azt jósolták neki egyszer, őrizkedjék Saint-Germaintől, ha sokáig akar élni. Nem is utazott el soha ebbe a kastélyba, s mivel a Louvre a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom egyházközségéhez tartozott, saját palotáját távolabb, a Saint-Eustache egyházközségének területén kezdte építtetni (ezt nevezték később Tuileriáknak). 1589. január 1-jén azonban megfázott, és úgy érezte, hogy közeleg a vég. Január 5-én végrendelkezett, s hamarosan megérkezett hozzá a király első gyóntatója. Az anyakirálynő a fiatal pap neve iránt érdeklődött. "Julien de Saint-Germain, asszonyom!" – hangzott a válasz. Katalin némán visszahanyatlott párnáira, s még ezen a napon kiszenvedett.A blois-i kastélyban halt meg, ahol a látogatók állítólag még ma is megtekinthetik egykori boszorkánykonyháját. A testét rejtő szarkofágot Saint-Denis-ben helyezték örök nyugalomra, ahol azonban a francia forradalom alatt a sírrablók súlyosan megkárosították. (Forrás: Wikipedia)

II. Henrik és Medici Katalin síremlékét 1719-ben a lebontott Valois-mauzóleumból a A Párizs-melletti királyi Szent Dénes bazilikába helyezték át. A síremléken felül a királyi pár díszöltezetes alakjai láthatók (fent), alul - a mulandóságot jelképezve - viszont a halott király és királyné igencsak naturalista szobrai vannak (lent) Forrás: Múltba néző

Kapcsolodó irodalom: C.W.Gortner : Medici Katalin vallomásai

A fent említett helyek klözül néhánnyal a következő cikkekeben olvashatsz:



 

 
Kedvenc képeim
Stresszoldás

Stresszoldás One Brain módszerrel a III. és XVI. kerületben

Balajthy Gréta Tel: 06 309 323 338

A 3in1Concepts által hivatalosan  meghatalmazott,
nemzetközi okleveles Haladó Konzulens, Haladó Instructor ( Oktató)

Okleveleim, tanáraim 2004-2014

Email: mosoly100@mosoly100.hu

www.mosoly100.hu

Stúdió: Budapest, III.ker (1036) és XVI.ker (1164)

 

Belépés