Pozitív és negatív stressz

Pozitív és negatív stressz

beküldve: 2011. máj 19. 06.34

„A stressz a szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota az őt ért káros ingerekkel szemben.” (orvosi szótár)

Minden bizonnyal a korábbi korok emberei is számos problémával küzdöttek, és előttük sem volt ismeretlen az az állapot, amelynek megnevezésére mi a stressz kifejezést használjuk. Bár a jelenség korábban is ismert volt, a fogalom maga századunk ötvenes éveiben született. A stressz lehet pozitív tartalmú is, ilyen esetben nagyon hasznos, hiszen segítségével hegyeket mozgathat meg az ember. A negatív stresszállapot sem feltétlenül káros, hiszen ha enyhe fokú és átmeneti a stressz, az nem blokkoló, hanem éppen cselekvésre ösztönző hatással van az emberre.

A korunkat megmételyező, valódi stressz azonban számos káros következménnyel jár, kiváltó oka pedig sokféle tényező együtthatása lehet: zaj, légszennyezettség, kapcsolati konfliktusok stb. Amíg a szervezet ellen tud állni a külső támadásoknak és alkalmazkodni tud hozzájuk, addig nem nagy a baj. Amikor azonban kicsúszik az ember lába alól a talaj, mert az őt érő stresszhelyzetek mennyiségük vagy súlyosságuk miatt kezelhetetlenné válnak (állandó túlterheltség, érzelmi válság, folyamatos frusztrációk), a szervezet eljut tűrőképességének határára, és ekkor egészségi problémák egész sora jelentkezhet.

A stressz kétféle módon fejtheti ki káros hatásait. Jelentkezhet egy hirtelen jövő, az ember életére súlyos csapást mérő változás (érzelmi sokk, a munkahely elvesztése, anyagi válsághelyzet stb.) hatására. De megnyilvánulhat állandóan ismétlődő, látszólag nem jelentős, viszont szűnni nem akaró, visszatérő jellege miatt végül valóságos fizikai és/vagy idegrendszeri krízisbe torkolló „mini- stresszhelyzetek” formájában is (visszatérő zajártalom, szélsőséges és nehezen viselhető hőmérsékleti, klimatikus viszonyok otthon vagy a munkahelyen stb.). A stresszhelyzeteknek különösen ez az utóbbi típusa vezethet bizonyos esetekben súlygyarapodáshoz.

A SZERVEZET MINDEN IDEGI FESZÜLTSÉGET ELRAKTÁROZ MAGÁBAN

Hogyan zajlik ez a folyamat? Az idegi feszültség oka kezdetben egy olyan belső konfl iktus, amely megoldatlan marad. Az ember ilyenkor kétféle késztetés között vergődik: egyrészt érzi a cselekvés szükségességét, másrészt szembesül a cselekvést lehetetlenné tévő, akadályozó tényezőkkel. Hogy a folyamat fizikai vagy mentális síkon zajlik-e, lényegében mindegy, mivel az idegrendszer reakciói mindkét esetben nagyjából azonosnak tekinthetők. Valahányszor a stresszhelyzet fennállásáról érkezik információ az agyba, az idegrendszer felkészül a válaszadásra, amely kétféle lehet: küzdelem, vagy menekülés. A fizikai szinten a szervezet két hormon, az adrenalin és a noradrenalin termelésével készül fel a megfelelő válaszadásra. A vérben megnövekvő hormonszint hatására az izmok összehúzódnak, a vérnyomás megemelkedik, és a szervezet készen áll a küzdelemre vagy a menekülésre. Ekkor lép közbe az értelem, és ad egy másfajta utasítást a szocializáció folyamatában elsajátított civilizált viselkedés nevében. Azt tanácsolja: „Állj meg, nem helyes, amire készülsz, túlságosan kockázatos, érzelmi alapokon álló és hirtelen döntés lenne!” Az ellentétes előjelű késztetések eredménye pedig jól ismert: a feszítő energiákat nem sikerül levezetni, az idegi feszültség állandósul.

EGYÉNENKÉNT VÁLTOZÓ STRESSZTŰRŐ KÉPESSÉG

Vannak, akik egyáltalán nincsenek tudatában a stresszhelyzetet kísérő idegi- és izomfeszültségnek, amely szervezetük természetes reakciójaként kialakul. Az idegi túlterhelésnek azonban akkor is megvannak a következményei, ha nem tudatosul: fejfájást, hátfájást, fáradtságérzetet, álmatlanságot, általános levertséget, a cselekvési kedv teljes elvesztését okozhatja. Egy kis önmegfigyeléssel könnyen észrevehetőek és tudatosíthatóak az árulkodó jelek: az ökölbe szorított kéz, az izzadó tenyér, az idegesen topogó láb… Ezek a stresszhelyzetre adott válaszként jelentkező reakciók már önmagukban is képesek az idegesség kiváltására vagy fokozására, és a vér kémiai összetételének megváltozását idézik elő, így a kiváltó ok és a következményeként fellépő reakciók egyfajta ördögi kört alkotnak, amelyből nem könnyű megtalálni a kivezető utat.

Az emberek stressztűrő képessége igen eltérő. A stressztűrő képesség határértéke egy személyes „barométer” alapján működik, és egyénenként különböző lehet. A többség egy bizonyos küszöbértékig képes az agy riadóztatása és a hormonális változások beindítása nélkül elviselni a stresszhelyzeteket.

A stressz mindig egy inger hatására jön létre. Vannak olyan emberek, akik számára a mindennapi élet olyan mértékben van tele stresszt kiváltó ingerekkel, hogy már a legkisebb történésekre is heves válaszokkal reagálnak, és életüket egyetlen véget nem érő próbatételként élik meg. Sokszor a legártatlanabb ingerek is stresszforrásként érhetnek valakit, és úgy hathatnak, mint „utolsó csepp a pohárban”. Ha valaki huzamosan ebben az idegállapotban van, számítania kell arra, hogy az egészségügyi problémák jelentkezése sem várat már sokat magára, és ezeken a bajokon keresztül saját maga, valamint környezete számára is nyilvánvalóvá válik majd az idegi túlterheltség. A határozatlanság és a negatív reakciók maguk is stresszt kiváltó tényezők lehetnek. Amikor akár fizikai, akár mentális értelemben hosszabb időn keresztül semmiféle pozitív változás nem következik be, az már önmagában is feszültséget okozhat. A döntésképtelenség nyugtalanság és aggodalom, önvád, félelem forrása lehet. A negativizmus kifejeződhet az önbizalom hiányában, az érzelmekben, az értékítéletekben is. Amikor a stressz hosszú időn keresztül fennáll, a szervezet a hormonok (az adrenalin és noradrenalin) helyett más anyagok szintézisével próbál válaszolni a tartós stresszállapotra. Biológiai meghatározottságunknál fogva ezek a természetes reakciók a szervezet részéről a fizikai támadásra való válaszadásra készítik fel a testet. Ugyanakkor civilizált világunkban hétköznapi életünk számos stresszes szituációja (az érzelmi, kapcsolati konfliktusok, a környezeti szennyező hatások stb.) semmiféle fizikai válaszadásra nem ad számunkra lehetőséget (sem a küzdelem, sem a menekülés nem járható út a helyzet megoldására), ezért a hormonszint növekedésének és a vele együtt járó fizikai készültségi állapotnak sokszor semmiféle hasznát nem vesszük, és így a feszültségtől sem tudunk a maga természetes módján megszabadulni.

ELLENÁLLÁS VAGY MENEKÜLÉS

Amint arról korábban is szó esett, biológiai programjának megfelelően a szervezet a stresszre kétféle módon válaszolhat: ellenállással vagy meneküléssel. Civilizált világunkban azonban az esetek többségében sem az egyik, sem a másik válaszadás nem megfelelő. Ezért (teljesen természetes módon) más megoldást kell választani a megkönnyebbülésre. Jól ismerjük, miféle menekülési útvonalat választ ilyenkor az ember, hogy szabaduljon a levezethetetlen feszültségtől: ha nem „ütheti le” azt, aki sérelmet okozott neki, gyorsan keres valakit a környezetében, akire a felelősséget háríthatja, vagy akin kitöltheti a mérgét.

forrás:LES NOUVELLES ESTHÉTIQUES SPA

Kapcsolodó cikkek:

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges | Címkék: Három az Egyben módszer