További ábrákat találsz itt!

Nézzük tovább a gyakorlatokat. Az gondolkodik helyesen, akinek az a célja, hogy a jó nézési szokásokat bele kell rakni a fejébe, hogy ott újra automatikusak legyenek minden élethelyzetben. Tehát egész nap gyakorolni kéne valahogy. Még egy évvel a tréning megkezdése után is sokszor észre fogják venni, hogy bambulunk, pedig betartották a szigorú „szemwellness” ajánlásait.

Ennek ellenére Dr. Bates utasításait következetesen alkalmazva (Az eredeti Bates   művet nem fordították le magyarra, ha a vastagított névre klikkel, az angol könyv teljes terjedelemben olvasható) meglátják, eredményesek lesznek. Azt írja a doktor az egyik cikkében, hogy ne gondoljunk a kudarcainkra, csak a eredményes időszakokra. Magam csak annyit tennék hozzá, hogy a természet valóban fontoltan halad; egy lépést előre, kettőt hátra, tehát nincs mit csodálkozni ha időnként rossz hangulatban találják látásunkat. Így van ez a jó szeműeknél is, hát akkor miért ne lenne így Önökkel, akik épp a látási reformokkal foglalkoznak.

1."Olvasás"

A gyakorláshoz be kell szerezni, vagy a lap aljáról letölteni egy látástesztet. A magunk által kivágott betűk, jelek, számok, stb. vagy szövegszerkesztővel elkészített bármilyen táblázat, amin a problémánknak megfelelő nagyságú betűk találhatók, jók lesznek. A színtévesztőkről sem feledkeztem el (Klikk ide).

Átlagos problémáknál napi 5-10 perc gyakorlás elegendő, hogy utána egész nap sokkal jobban vegyük a látási akadályokat. Ingamozgással kezdünk pásztázni a sorokon, a betűkön, vagy akár egyetlen betűn, jelen. Nem szabad olvasni, hanem mozgatjuk a fejünket az asztalon lévő tesztanyag felett, vagy állva, ülve ingázunk a messzi tábla előtt. Tehát nem a hagyományos olvasás a lényeg, hanem a suhanás. Mindig az élesen látható sorokkal kezdjük. A távolság, a megvilágítás mindegy, csak lássuk jól a betűket. 10-15 ingázás már sokkal élesebb hatást kelt. Amint megállnak, hogy beleolvassanak a betűbe kiváncsiságból, rossz, régi szokásból, azonnal feszíteni kezdene a szem, a homlok, megfájdulna a fejünk, stb. és elhomályosulna a betű. Figyeljünk a rendszeres pislogásra, és arra, hogy most is minden sor, betű úgy tűnik, mintha az ellenkező irányba haladna. A következő lehetne egy olyan változat, amikor mondjuk becsukott szemmel, gondolatban csináljuk végig az egészet. Ismét élesebben látunk pár pillanatig, másodpercig. Sok változatot kitalálhatunk magunk is, ha a kreativitásunkra hagyatkozunk. Nagyon népszerű az a változat, amikor csak minden 20-30 másodpercben nyitják ki a szemet, de csak 1-2 másodpercre, aztán újra a csukott szemes egység következik. (Így a nyitott szemnek nincs ideje, hogy fixálni kezdjen, mert még előtte becsukjuk). Van, hogy inkább a betűk, sorok, szavak közti fehérségre gondolnak a tréninget tanulók, mert ott nincs semmi olvasnivaló, tehát sokkal jobban lazít. Van, aki el is takarja a szemét, mert jobban beindul a képzelőereje, mint ha csak behunyná... Van, aki a fejét is mozgatja ilyenkor, van, akinek az jön be, ha csak rágondol, hogy mozog minden. Egyszer a 3 m-es távolság jön be, a következő nap 6 m-ről is látja ugyanazt a feladatot, de nem látja 1 méterről. Ilyen a látás, próbáljuk meg elfogadni akkor is, ha egészen más ismereteink vannak a látásról és annak orvoslásáról. Két-három hét múlva nemcsak a gyakorlatok után, hanem a nap bármely szakában bejönnek a felvillanásszerű, élesebb pillanatok, percek, fél órák. A szemeket egyszerre, majd külön-külön, eddzük. Nem egyforma szem esetén a rosszabbikkal arányosan többet dolgozzunk.

Minden hivatalos látásteszten soronként szerepel egy adat, amely méterben, vagy lábban adja meg azt a távolságot, ahonnan a jó szeműeknek még tisztán kell látni a jeleket. Amennyivel nagyobb betűket látunk szemüveg nélkül, annál rosszabb a látás, annál nagyobb a mentális stressz. Dioptriában gondolkodva ugyanez a helyzet. Amikor már jól válaszol tudatunk a gyakorlatokra, be- bevillanhatnak a tesztlap utolsó – legkisebb – sorai és mehetünk kicsit hátrébb, olvasószemüveg esetén kicsit közelebb. Még hónapokig vannak csalódások, sokszor a legnagyobb betűk sem tiszták, de a tanulási folyamat nem lehet gépies, tudatunk nem válaszolhat azonnal vágyálmaink szerint jó látás esetén sem, hát még látászavaroknál!

Ellentmondásosnak tűnő a mini betűkkel  http://www.szemtorna.hu/film03.html# való gyakorlás. Meg kell szokni, hogy itt csupa olyan dologról van szó, amit szüleink, az iskola, az orvostudomány ma is tilt (napba nézés, kicsi betűk olvasása, 30 cm-es olvasási távolság felrúgása, sötétben, a holdfénynél történő olvasás, effélék). Vegyünk elő egy apróhirdetést, és szemüveg nélkül tegyük olyan távolságra, amikor a legélesebb képet kapjuk. A rövidlátók esetleg 10 cm-re a szemük előtt fogják látni a sorokat, míg a nagyítós szemüvegesek csak valahol a karjuk végén, vagy annak meghosszabbításánál, esetleg még igy sem ismerik fel a betűket. Kezdjünk el most is pásztázni a sorokon a fejünket is mozgatva. Nem olvasunk, nem akarunk látni, csak pislogunk és hagyjuk a szemet szabadon suhanni. Pár perc múlva élesebbek lesznek a sorok, vagy sorfélék, esetleg egy-egy betű bevillan, hogy aztán ismét elnyelje a homály. A rövidlátóknak más élményük lesz. Egy-két perc múlva messzebbről is tudják olvasni ténylegesen a sorokat, de nem csak ez a cél. Öt-tíz percig gyakoroljunk, majd később amennyit lehet. Ha túl közel érjük el az éles képet, a két szemes látás lehetetlen és külön-külön kell dolgozni a látószervekkel. Az eredmények hamarosan magukért beszélnek. A kancsalok és más komplikált eseteknél is nem várt eredmények mutatkoznak, egyre hosszabb időszakokra. Ki-kiegyenesedik a hibás szem, világosabb lesz a szöveg, élénkebbek lesznek a színek. Ugyanez jelentkezik a színtévesztőknél, egyre több időt tudunk újságot, könyvet olvasni olvasó-szemüveg nélkül és talán már olyan közel, mint régen...

Nyomtassunk ki nagyon kisbetűs szöveget számítógéppel. 2-3-as nagyságú betűkre gondolok, amelyek nincsenek forgalomban és a monitoron csupán csíknak látszanak. A laser nyomtató simán kinyomtatja. A jobb tintasugaras printer is élvezhető sorokat ad. Kezdjük el az „olvasás” gyakorlását ezeken a mikroszkópikus sorokon is. Itt sem feledkezhetünk meg a behunyt és eltakart szemű változatról, a képzeletben is ismétlendő gyakorlatozásról. Ha kell, mozogjon a fej. Akkor eredményes a munka, ha minden sor, betű a fej és a szem mozgásával ellentétes irányban látszik mozogni. A papírpénz is jó szórakozás,rengeteg apró betűs felirat található rajtuk. Ha jól megvilágítjuk, vagy a szabadban nézünk pl. egy ötszázast, biztosan felfedezünk valamit egy kis gyakorlás után. Különösen, ha süt a nap.

A látástesztek egyes betűivel külön is kell foglalkozni. Kinézünk egy jól látható jelet hol a közeli, hol a távoli a teszt táblánkból, vagy egyéb segédanyagunkból. Lazán, pislogva végigpásztázzuk a betű/jel görbületét, a vastagságot, az egyenes és függőleges vonalakat, majd behunyt szemmel vagy behunyt és eltakart szemmel felidézzük az egész folyamatot. Mindenféle akarás, vagy erőltetés nélkül. Később, ha már élesebben látjuk betűnket/jelünket nyitott szemmel, mehetünk a kisebbekre, vagy messzebbre. Hatékony változat a két egyforma tábla használata. Egyiket a kezünkben tartjuk – lehet egy kicsinyített másolat – és a kiválasztott betűt megkeressük a falra akasztott másikon táblán. Így sokkal hamarabb tisztulhat a messzebbi, vagy a közelebbi betű, mintha csak egy táblával dolgoznánk.

A hosszabb szemeltakarásos gyakorlat részeként is vizualizáljanak egy-egy betűvel is. Naggyal is kicsivel is, mikro mérettel is. Képzeljük sokkal feketébbnek, mint a valóságban. Sőt, a fehér háttereket a betűk mögött, között, a sorok közét, a lap más fehér részeit meg sokkal fehérebbnek, mint amilyen. A jól látók is tegyék meg mindezt prevencióként. Ha pedig mesterlövők, pilóták szeretnének lenni, akkor az extra látásukért.

Érdekes, hogy a holdfénynél történő gyakorlás,a félárnyék, a lámpával szembeni tréning, a rázkódó buszon történő olvasás, maga a mikró betűk használata sem ront, sőt javít...ha okosan csináljuk. Gondolták volna? Nem hiszem. Kérdezzék meg csak a szakorvost, ha az ellenkezőjét akarják hallani. Dr. Bates a Hibás Látás Gyógyítása Szemüveg nélkül c. könyvében egy egész fejezetet, a XVII.-et szánta a rossz körülmények jótékony hatásának. Tehát a TV és a számítógép sem rontja a látást. Ha bámuljuk, igen, ha helyesen nézzük, soha.

2.Nap és fényfürdő

Akiknek komoly szándéka van, vissza kell találni az erős, természetes fényhez. Minden látástréning könyvben szerepel a nap és fényfürdő, de a káros hatás emlegetése nagyban túlzó. Az ortodox és bátortalan szempontok miatt a nap gyógyító erejének csodáiról csak visszafogott elemzések találhatók, így a nyavalyák gyógyításánál teljesen a háttérbe szorult. Egyértelmű, hogy nélküle a szemészeti problémák terén is csekély, sőt egyre csenevészebb az eredmény. Gondoljunk bele; alig 100 éve, még egész nap kint dolgoztunk a szabadban a teljes spektrumú napfényben és senkinek sem jutott eszébe a napszemüveg. (A természet közeli népeknél ki lát kalapot, szemellenzős sapkát, sötétítő szemüveget)? Ma meg csak látogatóban vagyunk kint a napon, akkor is csontig befújva hatputtonyos kenyőccsel és minimum 6x10 a 23.-on szűrős napszemüveggel. Bizony nagy szükség volna a nézetek átértékelésére. Tehát, gyerünk ki fokozatosan a napra, a téli időszakokat is használjuk ki akkor is, ha nem ez a trendi. Behunyt szemmel forduljunk a nap felé és élvezzük gyógyító hatását. Napsütés hiányában nyitott szemmel is megleszünk, a vastag felhőtakaró, vagy a borús ég védelmet nyújt. Pislogjunk bele a felhőkbe, és ne féljünk a könnyektől. Ha még így is erős az ég fénye, egy szemmel kezdjük, a másikat eltakarjuk. Két-három nap, és megedződik a szem és nem lesz annyira kellemetlen a napos időben történő gyakorlás sem, amit lehunyt szemmel csinálunk. Talán a reggeli, és a lemenő nappal kezdjük. Óvatosan, pár pillanat is elegendő lesz először. Fokozatosan emelhetjük a pillanatok számát és hamarosan mindkét lecsukott szemet jól meg tudjuk napoztatni, mint nyáron, a strandon. Ha túl erős a hatás, vagy a nyári delelő nappal próbálkozunk, ne emeljük fel annyira a fejet. Egy-két hónap múlva a tiszta olvasás, a gyönyörű éles képek természetessé válnak és nem igényeljük a napszemüveget többé. A fényérzékenységnek is fújtak.

A napfürdő igazán haladó gyakorlata a „zombizás” http://www.szemtorna.hu/film05.html . Tanuljuk meg, hogyan kell finoman megemelni a szemhéjat, miközben lefelé nézünk és a szemfehérjére engedjük a napot pár pillanatig. Könnyezni fogunk, de hamarosan hozzászokunk, és a szemüvegesekre jellemző fényérzékenység is gyorsabban csökken mint az előbbiekben. Ezek után megtanulhatnánk mindkét szemmel ugyanezt. Fokozatosan, óvatosan. Inkább csak reggel, aztán lehet többet délelőtt, az erősebb fényben. Mozog a fej ide-oda és idővel akár 10 másodpercet is könnyedén ki fogunk bírni a szemfehérje megvilágításakor. Pihenünk, aztán újra jöhet pár másodperc. A tanítványaim az iskolában nagyon élvezték a „zombizást”, ők találták ki a nevet és főleg ennek köszönhető, hogy az igen hamar letették a gyerekek a szemüveget.

Óvatos előkészítés után fog menni a két szemfehérje egyszerre történő napoztatása. A szemfehérjén keresztül kapott fényimpulzus igen intenzív, különösen ha a retina legérzékenyebb részére, az éleslátás helyére esik. Érdekes, megjelennek a szemfeneket behálózó erek. A fa gyökereire, a kiszáradt, megrepedezett talajra emlékeztetnek. Ha a fejet lejjebb hajtjuk, a fény beesési szöge kisebb, így enyhül a fényerő, a kényelmetlen érzés. Emelgessük és csökkentsük a beesési szöget, szoktatva a szemet. Hamarosan elcsodálkozunk, milyen jól bírjuk.

A hályogok, a macula degenerációk nagy ellensége az erős napfény, és a meggondolt alkalmazásával minden esetben jó eredményeket lehet elérni tapasztalataim szerint is.

A szemfehérjére eső kis ideig tartó fénynek semmilyen káros hatása nincs. Először kellemetlen a rossz szeműnek, a macula degenerációban szenvedőnek, a zöld- és szürkehályogosnak, mert stressz keletkezik az erős , szokatlan fénytől, de fokozatosan hozzászokik a legkomplikáltabb eset is a dologhoz, és gyógyulni kezdenek a szemgolyó fizikális elváltozásai. Kár, hogy az orvosok ennyire idegenkednek tőle. Sőt, kifejezetten tiltják! Pedig akkor sem lesz baj, ha véletlen a napba nézünk. Legfeljebb 5-10 percre, egy–két napra sárgás, szürkés foltokat látunk, ami nyomtalanul eltűnik. Akinek pedig az erős napfénytől úgymond károsodott a látása, mindig kiderült, hogy csak mentális stressz érte és minden esetben meggyógyította egy félórás szemeltakarás, majd egy intenzívebb napfény kezelés, ahogy dr. Bates ilyen betegeit minden esetben.

Megfigyeléseim is azt igazolják, hogy a napfürdő, olyan erős gyógyító hatást gyakorol a szemgolyó fizikai elváltozásaira, hogy nyugodtan kiegészíthetné az orvosi beavatkozás skáláját. Ha ez így lesz egyszer végre, az idős hályogos, szemfenéki meszesedéses, macula degenerációs és egyébb súlyos betegeknél nem kellene olyan nagy számban és olyan hamar megbarátkozni avval a gyakori orvosi diagnózissal, ami a látás fokozatos elvesztését prognosztizálja. Nem kellene, nem szabadna ennek így lennie a módszer kidolgozásának centenáriumán!!!

Épp ezért álljon itt most még két életszerű példa, amivel tüntetnünk kell a nap sugarai védelmében, berzenkedni az orvosi hivatal közönyé miatt. Kissé szarkasztikus stylben be kell szólni a hivatali hétalvóknak, az örökös kételkedőknek, az objektív bizonyítási kényszerben szenvedőknek ...

1.) Minden komoly jógakönyvben szerepel a felkelő, vagy a lemenő napba nézés, mégsem lett baja senkinek a jóga vagy négyezer éves fennállása alatt...

2.) Ha a szegény bányalovakra gondolunk, amik megvakultak a fény hiánytól a tárnákban, akkor mi várhat ránk, a szegény emberiségre, akik egyre inkább plázákban töltjük életüket, ahol a trendi fogyasztói társadalom tagjai előtt feszengünk, miközben kipirult arccal esszük az étkezési hulladékot és tündöklünk pénz rabszolgaságában!

Bizonyára elmehetett Bates doktor józan esze - gondolhatnánk, amikor könyvében egy fotóra pillantunk. Bates doktor lencsével kezeli a beteget. (XVII. fejezet, a 191. old.). Valóban, a világhírű szemorvos néhány pillanatig nagyítólencsével kezeli a beteg szemfehérjét a tűző nap ellenére – persze állandóan mozgatva a nagyítót – és igen jó hatást ért el evvel a veszélyesnek vélt kezelési móddal.

Amint a filmbejátszáson láthatják magam is alkalmazom az ilyen kezelést és tanítom is. Csak saját felelősségére próbálja ki mindenki! Aki nem híve az ésszerű mennyiségben alkalmazott napfény jótékony hatásának, vagy ózonlyuk frászban gondolkodik, jusson eszébe, hogy jórészt ablak mögött élünk, ami minden ártalmasnak mondott sugárzást kiszűr. Így gyakoroljunk ablaküveg mögött, ha aggodalmaink vannak! Ha semmiképp nem vállalják be a természet legfényesebb ajándékát, használhatunk erős műfényt is, de 300-500W-os fémhalogén lámpa alatt nem érdemes gondolkodni.
óvatosan, finoman a napkezeléssel!

Végül a szemüveg levételének gyötrelmeiről

Aki jól halad, hamarosan az életbe is beleviszi az egészséges nézési szokásokat. Jó világítási körülmények között kimegy az utcára, elmegy vásárolni, csak vésztartaléknak viszi magával a szemüveget. Aztán ki kell próbálni a rosszabb megvilágítás mellett történő szoktatást. Az esti, a műfény melletti, a sötét, a holdfény alatti próbálkozást. A földalattit, a szórakozóhelyeket, színházat, mozit, és még mindig szemüveg nélkül. Aztán jöhet az árnyékban, a félhomályban végzett olvasás, nézési gyakorlat. Észre sem fogják venni, hogyan simulnak bele új szerepükbe. Aztán a ház körüli részeken, az utcán eddzük magunkat szemüveg nélkül. Ismerős helyen tehát, majd fokozatosan tágítani a gyakorlóteret. Sok gyenge látású annyira fél, hogy csak segítséggel mer első időkben kimenni az utcára még napsütésben is. Nem láthatja a lépcsők szélét és mélységét, az emberek arcát, stb. Ha a család nem segít és nem toleráns, akkor nehezebb a helyzet, de nem szabad feladni. Ha komoly az előkészítés, kemény a munka, gyorsan fog menni a rosszabb körülmények között történő szemüveg, kontaktlencse nélküli alkalmazkodás. Nem számít, ha nem ismerjük meg a szomszédot, vagy nem köszönünk a jogi igazgatónak. Aki komolyan elhatározta magát, az számol az értetlenséggel, a nemtetszéssel. Ez maga a rögös út, a szelíd módszer lényege, amin senki sem fog helyettünk végig menni. A kitartás, a sok nemes kudarc, a fogcsikorgatás meghozza a gyümölcsét. Jobban fognak látni mindent, nem romlik tovább a legmeredekebb eset sem.

A tapasztalataimat magam is egybe gyűjtöttem. A módszer részletes leírásával együtt itt olvashatják. Legalább 40 cikk http://www.natursziget.com/egeszseg/20061121latasjavitas .

Sokan teljesen meggyógyulhatnak és visszaeséstől sem kell tartani. A gyerekek gyorsabban, az első szemüveg előtt a felnőttek is szinte hónapok alatt. A minőségi változást már a szemorvos is csodálkozással fogja regisztrálni, és hirtelen nem fog emlékezni arra, hogy annak idején, amikor annyira áhítottunk volna egy kis bíztatást a látástréning kapcsán, csak kézlegyintés volt a vélemény.
Jó munkát és sok sikert kíván: Vén Péter hivatásos szemtréner, vizsgáztató (ETI törzsszám: 10/1997/SZT), aki bármilyen kérdésre azonnal válaszol.

Forrás:Szemtorna.hu