(Bármely tevékenységnek)...csak akkor leszek a mestere, ha sok gyakorlattal a hátam mögött az elméleti tudásom és a gyakorlati tapasztalataim végül egybeolvadnak az intuícióban - ami minden művészet birtoklásának a lényege.

De az elmélet és a gyakorlat elsajátításán kívül egy harmadik tényező is szükséges: a művészet birtokába jutni csak szenvedélyes akarással lehet; semmi a világon nem lehet fontosabb, mint a művészet.

Ez egyaránt érvényes a zenére, az orvoslásra, az ácsmesterségre - és a szeretetre. És talán itt lapul a válasz a kérdésre, hogy a mi kultúránkban miért olyan ritkán próbálják meg az emberek - nyilvánvaló kudarcaik ellenére -elsajátítani ezt a művészetet: hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét.

Lehetséges volna, hogy csak azokat a dolgokat érdemes megtanulni, amelyekkel pénzhez vagy tekintélyhez juthatunk, és hogy a szeretet, amely "csak" a léleknek válik hasznára, de a modern értelemben haszontalan, a szeretet fényűzés, és nincs jogunk sok energiát pazarolni rá?

Erich Fromm: A szeretet művészete

A szerző további gondolatai:

• A szeretet és a jelenlét kapcsolata
• Az elkülönültség
• Alkalmazkodásról
• Egyenlőség vagy szabvanyosítás
• A konformizmus
• Az alkotás és az egység
• Mi az, hogy adni?
• A (szeretet)adás öröme
• A szeretet és az önuralom
• Szeretet a gyakorlatban
• A szeretet és a törődés
• A szeretet és a felelősség
• A szeretet és a tisztelet
• Megismerésről

•