"...a legtöbben még ... mérhetetlenül alábecsülik a tudatalatti hatását. A következ ő párhuzam segítségével talán jobban megértjük mindent átható voltát. Nappal nem látszanak a csillagok.
Úgy beszélünk róluk, mintha éjjel „jönnének el ő", pedig azok bizony egész idő alatt ott vannak az égen. A valóságos számukat is alábecsüljük. Felpillantunk az égre, felületesen észlelünk néhány halvány csillagot, és feltételezzük, hogy
annyi az összes. Aztán amikor jó messzire magunk mögött hagyjuk a város fényeit, már csillagokkal telihintett égboltot látunk, és lenyűgöz bennünket a mennyei ragyogás. A teljes igazságra azonban csak akkor derül fény, ha csillagászati tanulmányokat folytatunk: a tiszta, holdtalan vidéki éjszakán látható százezernyi csillag csak töredéke a világegyetemben található megannyi csillagnak, és sok olyan fénypont, amelyről azt hisszük, hogy csillag, valójában egész galaxis. Ugyanígy
van ez a tudatalattival is: tudatos elménk rendszerezett, logikus
gondolatmenete nem más, mint áttetsző fátyol folyamatosan
és aktívan működő tudatalattinkon."
A szerzőtől továbbí irásokat találsz itt: