Az érzelmi indíttatásból evő személy:

Légy olyan őszinte magadhoz, amennyire csak tudsz, mert a tudatosság kulcsfontosságú ahhoz, hogy felépülj a Yo-Yo diéta szindrómából. A listában csak a hizlaló érzelmekről lesz szó, és arról, miért vezetnek túlevéshez:

1.Harag,mint az éhséggel összekeverhető érzelem

Az evés rendkívül jó időhúzó tevékenység. Isteni kifogás a kellemetlen tevékenységek elmulasztására. Ellen például, amint elkészült, hogy új állás-interjúra menjen, hirtelen elviselhetetlenül megéhezett. Az evés miatt rendszerint elkésett a találkozókról, és így soha nem kapott állásajánlatot. A gondolat, hogy munkába menjen – hogy esetleg nevetségessé válhat, butának tűnhet, vagy kirúghatják -, rettegéssel töltötte el. Könnyebb volt otthon maradni és enni.

   Előfordult már, hogy arra használtad az evést, hogy halogass valami kellemetlen teendőt:

• Felhívni valakit, vagy megírni azt a bizonyos levelet?
• Hogy elhalassz valami unalmas hétköznapi feladatot?
• Hogy ne kelljen nekiállnod egy bonyolult vagy nehéz kihívásnak?

Ha bármely kérdésre a válaszod igen, akkor már valószínűleg rájöttél, milyen hiábavaló dolog, evéssel halogatni valamit.

   Függetlenül attól, hogy mennyi ételt nyelsz le, a feladat még mindig megoldásra vár. Azzal, hogy eszel, mielőtt nekifognál, csak még rosszabbá teszed a helyzetet. Ettől kövérnek, ápolatlannak, erőtlennek érzed magad, és haragudni fogsz magadra.

Ráadásul még mindig szembe kell nézned azzal a bizonyos feladattal.

Nem lenne értelmesebb gyorsan túl lenni rajta (esetleg kitalálni azt is, hogy hogyan élvezhetnéd), átadni a feladatot valaki másnak, vagy eldönteni magadban, hogy nem is kell minden áron elvégezned?

Doreen Virtue

További cikk a halogatásról itt!

"Soha ne álljunk az útjába annak, ami az utunkba áll.Ne álljunk az útjába, inkább szedjük össze magunkat!

Ne állj az útjába, inkább szedd össze magad'!

Szedjük össze magunkat, és gondoljuk végig, hogyan képzeljük el az

életünket. És közben higgadjunk le. Nyugtasson meg minket az a tudat,

hogy az élet tökéletesen működik. A nyugalmat azonban ne tévesszük

össze a belenyugvással.

... nem a nehéz helyzetek szülik a szenvedést, hanem az ellenállás.

Amikor ellenállást észlelsz magadban, tudatalatti elméd elviselhetetetlennek érez egy  élethelyzetet.

Az ellenállásod  azonban csak állandósítja a szituációt, hiszen a figyelmed a problémára irányúl.

   Kérdezd meg önmagadtól, hogy feldolgozatlan fájdalom húzódik-e meg a hátterben, hogy meglásd, ha veszteségeidre gondolsz, feltörnek-e benned a következő reakciók:

Az, hogy hajlandóak vagyunk tanulni a kapcsolatainkból, nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokat is megtartsuk, amelyek nem jók a számunkra. Ha egy kapcsolatban testileg vag emocionálisan bántalmaznak bennünket, azt kell megtanulnunk, miként állíthatunk fel korlátokat önmagunk megvédésére. Ne féljünk elszakítani a köteléket, ha ez az egyetlen módja  az önmagunkkal való hatékony törődésnek.

Az emberek csak olyan mértékben tudnak kritizálni vagy bántalmazni bennünket, amilyen mértékben elfogadjuk tőlük vagy megengedjük nekik. Ha gondoskodni akarunk magunkról, először tegyünk külső lépéseket. Ezután nézzünk  belülre, és hagyjunk fel önmagunk kritizálásával és bántásával. Ehelyett inkább kezdjük szeretni és segíteni magunkat.

*

Megfelelő határokat szabok, hogy megvédjem magamat és gondoskodjam magamról.

Shakti Gawain: Ébredés