
"Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk.
Szeretlek.
Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam,
és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem
a Benned és bennem lakozó Mindenséget,
azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk."

Az evés rendkívül jó időhúzó tevékenység. Isteni kifogás a kellemetlen tevékenységek elmulasztására. Ellen például, amint elkészült, hogy új állás-interjúra menjen, hirtelen elviselhetetlenül megéhezett. Az evés miatt rendszerint elkésett a találkozókról, és így soha nem kapott állásajánlatot. A gondolat, hogy munkába menjen – hogy esetleg nevetségessé válhat, butának tűnhet, vagy kirúghatják -, rettegéssel töltötte el. Könnyebb volt otthon maradni és enni.
Előfordult már, hogy arra használtad az evést, hogy halogass valami kellemetlen teendőt:
Ha bármely kérdésre a válaszod igen, akkor már valószínűleg rájöttél, milyen hiábavaló dolog, evéssel halogatni valamit.
Függetlenül attól, hogy mennyi ételt nyelsz le, a feladat még mindig megoldásra vár. Azzal, hogy eszel, mielőtt nekifognál, csak még rosszabbá teszed a helyzetet. Ettől kövérnek, ápolatlannak, erőtlennek érzed magad, és haragudni fogsz magadra.
Ráadásul még mindig szembe kell nézned azzal a bizonyos feladattal.
Nem lenne értelmesebb gyorsan túl lenni rajta (esetleg kitalálni azt is, hogy hogyan élvezhetnéd), átadni a feladatot valaki másnak, vagy eldönteni magadban, hogy nem is kell minden áron elvégezned?
További cikk a halogatásról itt!

"Soha ne álljunk az útjába annak, ami az utunkba áll.Ne álljunk az útjába, inkább szedjük össze magunkat!
Ne állj az útjába, inkább szedd össze magad'!
Szedjük össze magunkat, és gondoljuk végig, hogyan képzeljük el az
életünket. És közben higgadjunk le. Nyugtasson meg minket az a tudat,
hogy az élet tökéletesen működik. A nyugalmat azonban ne tévesszük
össze a belenyugvással.
... nem a nehéz helyzetek szülik a szenvedést, hanem az ellenállás.
Amikor ellenállást észlelsz magadban, tudatalatti elméd elviselhetetetlennek érez egy élethelyzetet.
Az ellenállásod azonban csak állandósítja a szituációt, hiszen a figyelmed a problémára irányúl.