Jól figyelj ide, mit mondok: tedd fel a legerősebb szemüvegedet,figyelmesen nézz végig minden kirakatot, vizsgálj meg minden tárgyat, amit látsz.
Pompás alkalom neked, aki úgy szereted a szép holmikat. Itt vannak London legszebb üzletei. Ami csak pénzért kapható, az mind itt van elérhető távolságban tőled. Mindent megkapsz, csak annyit kell mondanod, hogy ezt akarom. Egy feltétellel azonban: amit választottál, annak a magad hasznára vagy örömére birtokodban kell maradnia, nem szabad továbbadnod.
Axel Munthe: San Michele regénye
A szerző további írásait megtalálod itt!
Egy Lakáskultúrában találtam Lajos Mari receptjét, évek óta a család kedvence.
Előző nap elkészíthető, az ünnepnapon 1 óra alatt pirosra süthető:
Hozzávalók:
Elkészítés:
1.A pulykát /vagy pulykamelleket megmossuk, zsírzóját kivágjuk, kívül-belül besózzuk.
A szalonnát, a vöröshagymát és a májat apró kockákra vágjuk. A szalonnát megpirítjuk, a pörcöket kiszedjük. Zsírjában megfonnyasztjuk a vöröshagymát, rádobjuk a májat, 3-4 percig erős tűzön pirítjuk, végül hozzáadjuk a durvára vágott diót, s hagyjuk kihűlni.
2.A zsemléket 2 cm-es kockákra vágjuk. Egy nagyobb lábasban felolvasztunk 10 dkg margarint, hozzáadjuk a durvára megtört koriandert, beleforgatjuk a zsemlekockákat, majd a sütő tepsibe terítjük, és előmelegített, forró sütőben (200 °C) megpirítjuk (10 perc). A zsemlekockákat egy nagy tálba tesszük. A tejet a tejszínnel és a kurkumával összeforraljuk, a zsemlekockákra öntjük, összekeverjük, kissé hűlni hagyjuk.
Mi magunk dönthetünk arról, hogy mit választunk: örülünk a fél pohár víznek vagy szomorúak vagyunk amiatt hogy "csak" egy fél pohár víz áll rendelkezésünkre.... és megkeressük a jó hírekben azt, hogy miért is szomorkodhatunk miattuk...
Lehetünk "önellátóak" és választhatjuk a tudatos, természetet védő életformát, örömteli életet a kényszerű robotolás helyett. Hiszen ha az olajérdkeletségek elvesztik befolyásukat, a vízenergiát használhatjuk környezetbarát módon. Ennyit előljáróban a következő cikkben feltett kérdések kapcsán:
Az olimpiai faluban történt, hogy egy győztes meccsről visszatérve az első utam a trlefonomhoz vezetett, hogy felhívjam szegény aggódó szüleimet.
Igen a telefonomhoz, a saját telefonomhoz.
Szorgos helyzetfelmérés útján jutottam a saját vonalhoz. Montreálba való megérkezésünk után alaposan bejártam, megvizsgáltam a terepet, hogy nem akadna-e egy árván maradt telefoncsatlakozó.
Akadt. Méghozzá a szomszédos ház emeletén. Jó három méter magasságban. A többi egyszerű volt.
Elsétáltam az ócskapiacra …és vettem magamnak egy használt készüléket 12 dollárért. Innentől minden egyszerűvé vált: felálltam Faragó vállára, és bedugtam a dugót. Aztán felhívtam a központot, és megkérdeztem a készülékem számát. Aztán hívtam a nemzetközi központot, bemondtam a szüleim pesti számát és hosszasan csevegtem velük.
Aztán hívtam a barátaimat, ismerőseimet, később néhány ismeretlent is, önzetlenük, válogatás nélkül – és persze ingyen.
Minthogy pedig a szívem arany megmutattam a társaimnak is az ügyes telefont, ők pedig elmesélték saját barátaiknak; egy szó mint száz: három nap múlva indiai, japán, román, amerikai és szovjet sportolók tucatjai alkottak hosszú és fegyelmezett sort a mókás készülék előtt, és telefonáltak a világ minden tájára, abszolút költségmentesen.
Csapó Gábor : Szerelmeim 2006
A szerző további írásat megtalálod itt!
Közismert dolog, hogy a szegények szívesebben adnak, mint a gazdagok. Mindamellett egy bizonyos ponton túl a szegénység lehetetlenné teheti, hogy valaki adni tudjon, és ez nemcsak a közvetlenül okozott szenvedés miatt annyira fájdalmas, hanem azért is, mert megfosztja a szegényt az ajándékozás örömétől.
Az adás legfontosabb szférába azonban nem az anyagi dolgok világa, hanem a sajátosan emberi tartomány.
Mit ad egyik ember a másiknak? Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét.
Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért - csak hogy nekiadja azt, ami őbenne eleven; nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát - minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenség érzetének fokozásával.
Nem azért ad, hogy kapjon; adni önmagában tökéletes öröm. De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá; ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás.
Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak.
Az adás aktusában valami megszületik, és mindkét érintett személy hálás az életért, amely mindkettejük számára született meg.
Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal.
A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az "felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz.
Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.
A piacra orientált karakter szívesen ad, de csakis cserébe; ha csak ad és nem kap is, úgy érzi, becsapták.
A nem alkotó ember szemében adni egyenlő a tönkremenéssel. Legtöbbjük éppen ezért nem is ad. Némelyek viszont erényt kovácsolnak az adakozásból: áldozatot hoznak. Úgy érzik, hogy mivel adni fájdalmas dolog, ezért muszáj; adni az ő szemükben attól erény, hogy átérzik az áldozat súlyát. Nekik a norma, miszerint adni jobb, mint kapni, azt jelenti, hogy hiányt szenvedni jobb, mint örömöt átélni.
Az alkotó személyiség számára adni egészen mást jelent. Ez a
hatóerő legnagyobb mérvű kifejeződése. Amikor adok, ebben a tettben átélem erőmet, értékemet, hatalmamat. A felfokozott vitalitásnak és hatóerőnek ez az élménye örömmel tölt el.
Túláradónak, bőkezűnek, elevennek és ezért örömtelinek élem meg
önmagamat. Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert
veszteség, hanem mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne.
Fotó: Samuel Greenberg
A 2012 augusztus 31.-én tapasztalható 'kék hold' egy ismert angol kifejezésre utal: az „once in a blue moon” jelentése: nagyon ritkán. A "kék hold" jelentheti az egy hónapon belül előforduló második vagy az egy évszakon belül előforduló negyedik teliholdat.
Legközelebb 2015-ben lesz ilyen jelenség.
Pillantsunk hát az égre, és tudatosítsuk magunkban, hogy ma (is) egy kivételes napot élünk meg!