Kérdezd meg önmagadtól, hogy feldolgozatlan fájdalom húzódik-e meg a hátterben, hogy meglásd, ha veszteségeidre gondolsz, feltörnek-e benned a következő reakciók:
Ha ezek közül bármelyik jelentkezik, akkor valószínűleg még dolgod van valamilyen veszteséged feldolgozásával. Bár nem a legkellemesebb feladat, ilyenkor az segít, ha időt szánsz arra, hogy gondolataidat e fájdalomra összpontosítsd (terápiában, imában vagy naplóírással) – ez kulcsa lehet a túlevés megállításának.
Az egyik legkiemelkedőbb eset, amivel találkoztam, Sally esete volt. Sally nagyon csinos, zöld szemű, barna hajú lány volt, de a 115 kiló sok volt a 162 cm-es magasságához. Sally több mint 50 kilót hízott, mióta tinédzser korában szemtanúja volt anyja halálának. Sally úgy próbálta kitörölni magából anyja életének utolsó pillanatait, hogy magas zsírtartalmú ételekkel tömte magát.
A terápia során elolvastuk a leveleket, melyeket valaha az édesanyja írt Sallynek, és egyszerűen hagytuk, hogy sírjon, hogy találkozóink alatt, hétről hétre, elsírassa édesanyja halálát. Amint Sally feldolgozta a veszteségét, a súlyfeleslege egyenletes ütemben eltűnt róla. Mire képes volt úgy elolvasni egy levelet, hogy nem sírt közben, a legtöbb feleslegét leadta, és már nem evett kényszeresen.